Morgan Stanley

Ford

tárhely.eu

HVG

pixabay.com

Waberer's









Bevezető - Kislexikon - Hírességek - Rokon oldalak - EzoFórum - EzoNovella

............................................................................... ............................................................................... vissza a kezdőlapra


Ezotéria Klub



Sokan komolyan veszik az ezoteriát, többen nem értenek vele egyet, de azt nem lehet letagadni, hogy az ezotérikusok előrejelezték a jelelegi gazdasági válságot, az "új korszakot". Ezért röviden ismertetem, hogy milyen gondolatok, elvek alapján történt az előrejelzés, és milyen tennivalóink vannak: Talán már ismerősen hangzik a kifejezés, hogy vízöntő korszak, mely egybeköthető a kvantumugrással, tudatváltással.

A kvantumugrással felgyorsult a körülöttünk levő világ legkisebb részecskéinek mozgása. Ez az új rezgés új energiát generál, melyet szükségszerű magunkba fogadni, mert a tudat fejlődését segíti elő. Ugyanis a tudat belső átalakulása hozza létre az emberiség újabb evoluciós fejlődését. A régi energiák már többé nem működnek, ezért is fontos tudatunknak ezt a változást követni. Hogyan tudjuk mindezt elérni?

Mélyen önmagunkba nézve élni, szembesülve valós érzéseinkkel, nem pedig érzelmeinkkel. Érzelmeink csak átfolynak tudatunkon mint sekély kis patak és folyamatosan változnak. Érzéseink állandóak, mint az óceán. Sokan élnek a "sekély kis patakok" sodrásában önmagukat megtagadva hazugságban, melyet végül már saját maguk is elhisznek, teljesen azonosulva vele. Illúziók közt élnek. Néha megszólal bennük fáradtan egy "belső hang" melytől sokan megriadnak, mert valamiért nem akarnak a valósággal szembesülni, inkább különféle pótcselekvésekkel próbálják elnyomni ezt a "belső hangot" pl. alkohol, dohányzás, vásárlási mánia, stb. Ezek után egyre nagyobb lesz bennük a zürzavar és kialakul egy ördögi kör.

Ebben az új korszakban ezek a dolgok, jelenségek még inkább felerősödnek. Az illuziók hálójában vergődve egyre több beteg ember lesz, hisz köztudott, hogy legtöbb betegség lelki alapon van. Egyre inkább értékét fogja veszíteni a régi rezgésmintára épült világ, melyet a lelki diszharmónia szülte illuziók generáltak. Egyszerűen összeomlik a politikai és gazdasági rendszer. Még nem tudni milyen következményei lesznek, de előszelei már fújdogálnak...

Megváltozik emberi kapcsolataink minősége is. Egyes emberek közt egyre nagyobb szakadék, egyes csoportok közt nagyobb összetartás lesz. Az uralkodásra és a tekintélyre épülő kapcsolatok meghiusulnak, érvényét veszitik. Az új multidimenziós állapotban a kapcsolatok az önmegvalósításról és a fejlődésről szólnak. Olyan társat vonzunk be aki lehet, hogy ellentmondásra késztet minket, hogy segítsen fejlődésünkben, vagy mi tesszük azt vele. Ez gyakran vitákat és flusztrációt válthat ki. A multidimenziós kapcsolatban az érzelmek teljes skáláját éljük meg. A magasságokat és mélységeket egyaránt. Ehhez elengedhetetlen az együttérzés és a szeretet, mely mélyen meg is van. Ezek a dolgok segítenek fejlődésünkben, az új világhoz való alkalmazkodásunkban. Azt mindig legmélyebben érezzük ami igazán fontos. Mindig állandó és ugyanaz...

Jelentős szerepet kap a kommunikáció és az együttműködés. Ebben az új korszakban felerősödik a gondolat teremtő ereje. Ezért fontos az optimizmus, a pozitív gondolkodás, mert félelmeink valóra válhatnak. Ha már tisztán látjuk valós céljainkat és elég tudatosan élünk, gondolataink is egyértelműen pozitívak lesznek, hiszen már tisztábban látjuk az ok és okozat közti összefüggéseket.




Elérhetőségek:

ametiszt677@gmail.com
angelmoon77@citromail.hu







Kislexikon:

Árják: Indiát i.e. 1300 körül egy az Afganisztán felől érkező erős lovas nép hódította meg. Nemesnek (árjának) nevezte magát, s leigázta az őslakosságot. Szanszkrit nyelvű volt az irodalmuk, társadalmuknak több osztálya (varna) volt:
brahmanok (papi rend), ksátriják (katonák, politikusok rendje), vaisják (kereskedők), súdrák (fizikai munkások). Ezekben a meghódított dravida őslakosoknak nem jutott hely, ők a kaszton kívüli érinthetetlenek voltak.

Ajurvéda: Orvostudomány, az élet ismerése

Asram: szent hely (jógiknál)

Bácsa: A táltosok tanítómestere, vezetője, afféle főtáltos.

Boldogító színek: Kék nyugalmat derűt és békét áraszt. Zöld szín oldja a stresszt, és segít természetes egyensúlyunk megtalálásában.

Boszorkányok: Diana Istennő (északon Freiának nevezték) hívei, erősen nőközpontú volt. (De a Németrómai Birodalom területén 1580-és 1640 között kivégzett boszorkányoknak az egyharmada férfi volt.) Azt állították, hogy éjjelente a pogány istennővel Dianával, vagy Heródiassal és Minervával hatalmas asszonycsapatban (repülőkenőccsel) lovagolnak együtt.
Annyi bizonyos volt, hogy a boszorkányok csakis légi úton tehettek meg ekkora távolságokat. Az európai (és a magyar) néphit szerint a boszorkány söprűt, sütőlapátot,... használ járműnek, vagy sertéssé, szamárrá, lóvá varázsolt áldozatain lovagol a levegőben (a lóvá tesz kifejezés innen származik). Egyesek szerint a söprűnyél,... azért került a hiedelmekbe mert a boszorkány lovaglásnak szexuális jelentései is vannak. Pl. a 16. században azt a "testhelyzetet" amelyben a nő "lovagol" a férfin, boszorkány-gyanúsnak mondták, és ha ilyen kiderült, azt súlyosan büntették.

Buddha: Felébredt, megvilágosodott
Sákjamuni Buddha (i.e. 560-480) tanulmányai után szigorú aszkézisbe kezdett. Sokévi önsanyargatás után azonban ráébredt arra, hogy a végső cél, a szenvedéstől való megszabadulás sem a test gyötrésével, sem az élvezetek hajszolásával nem érhető el, és önmaga megismerését saját útjának megtalálását elméleti spkuláció, vagy eszmerendszer tanulmányozása nem helyettesítheti.
Buddha a Beérkezett korában ezért tanítványai kérdéseire kitérő válaszokat adott: ő nem állítja azt sem, hogy örök a világ, és azt sem, hogy nem az, azt sem hogy végtelen, és azt sem, hogy véges....
Szerinte a Föld a vízen nyugszik, víz a levegőn, a levegő az űrön, az űr pedig támasz nélküli, de részletekbe nem bocsátkozott. A világról, és a létről szóló elméletekről az volt a véleménye, hogy akadályozzák az előrejutást, vagy tévútra visznek.
A szélsőségektől való tartózkodása mind elméleti, mind életvezetési értelemben Buddha egyik legfontosabb alapelve volt, ezért is nevezte az általa feismert módszert "középső útnak".

Buddha trónusa: Buddha lótuszvirágban született, ezért ábrázolják legtöbbször a lótusz formájú trónuson - a padmán - ülve. A buddhisták szent virága - a lótusz - a tisztaság, a becsületesség megtestesítője, mert a mocskos iszapból emelkedik ki, s a legyőzött sötétségből kiszabadulva, a napfényben tárja ki szirmait. Ez a jelkép is azt példázza, hogy a lényeknek is van lehetőségük a zűrzavaros világunkból a tiszta tudat világába jutni. A lótusz tisztelete még korábbra nyúlik vissza. Az ősi legendák szerint Visnu a Földet lótuszrügyből teremtette, felesége, Laksmi a szépség, a szerencse, és a házasság istennője is lótuszvirágban született.

Csakra: Kerék, korong

Dimetiltriptamin: Olyan vízíókat előidéző szer, amelyet a szervezetünk is termel a természetes anyagcsere részeként. A DMT leginkább az alvás, az éhezés, a fájdalom és a meditáció alatt van a szervezetünkben.
Számos növény tartalmazza, pl. a nád is.

Erő növények: a hagyományos sámánoknál (ahol a varázslás = gyógyítás) számos növényt isteni eredetűnek és erővel rendelkezőnek tartanak. Pl. a hajnalka LSA-t azaz az LSD-vel rokon vegyületet tartalaz. A honi boszorkányok előszeretettel használták az angyaltrombitát, a beléndeket, és a csattanó maszlagot a seprün való repülés élményéhez.

Ezotéria: csak nagyon keveseknek elérhető tudás, ismeret, ami láthatatlan, azaz "ezoterikus". Ilyennel rendelkezik pl: űrhajós, atomfizikus, orvosprofesszor. Ezek az emberek rengeteg időt, fáradságot, önmagukat sem kímélve jutnak el oda, hogy céljukat elérjék.

Guru: Tanító, mester

Hatha jóga: jelentése Nap-Hold. Az egyensúly keleti szimbolikába illeszkedik, mint a jin és a jang, negatív és pozitív pólus, a jógában az aktív és a nyugalmi állapot egyenlő mértéke.

Javas: Jóslással és gyógyítással foglalkozó pap. Ellentétben a táltossal, tanulással szerzi meg képességeit. Ismeri a pulzusdiagnosztikát, a vizeletterápiát, a gyógynövényeket.

Kurultaj: Törzsi gyűlés, káni gyűlés a mongoloknál.

Jóga: Alapelve: a feszült lélek feszültté teszi a testet is, még az ellazult lélek ellazítja a testet. Több jógairányzat létezik.
A jóga tudományát, művészetét egyes írások szerint maga Siva fejlesztette ki, és adta át az embereknek. Több millió változatot próbált ki, még megtalálta azt a pár száz gyakorlatot, amit az emberek is végre tudnak hajtani. A jóga jelenleg ismert formáit, az indiai bölcsek fejlesztették számunkra évszázadokon keresztül.
A hatha jóga, akárcsak a kínai jin és jang, az egymással ellentétben álló, de egymást kiegészítő energiák összefonodására épül.
Ha (a nap) és tha (a hold) egységének keresése a feladat, s az egyensúlyra való törekvés mind szellemileg, mind fizikailag. Ennek köszönhetően az energiaáramlás szabad utat nyer, s a pozitív életerő új élettel tölti meg a lelket.
A hatha jóga főként a testhelyzetek (ászanák), a légzéstechnika (pránájáma) gyakorlásával, és a meditáción keresztül éri el a test, a lélek, és a szellem összhangját.
A jóga a klasszikus hindu filozófia egyik nagy irányzata (másik a szánkhja). A jóga nem csak testedzés, hanem egy ősi Indiai hagyomány (rendszer), amely az aszkézisre vonatkozó gyakorlati útmutatásokat, és filozófiai tanításokat tartalmaz. Alapműve a Jógaszútra, amelyet a II. században élt Patandzsali filozófus írt. A jóga átszövi India valamennyi vallását, és bölcseleti rendszerét, jelentése: kötés, leigázás. Célja a test, és a szellem leigázása "megfékezése", s ezen keresztül a létezéstől való megszabadulás, és az Isvarával (Világlélekkel) való azonosulás.
A kialakult jóga irányzatok más más módon akarják elérni az elme lecsendesítését (pl: hathajóga a test, és az életenergiák konrolljával, a mantrajóga mágikus szavakkal és ábrákkal, a bhaktijóga istenszeretettel ....

Jógi életmód: tökéletes tisztaság étrendben, testben, szívben és lélekben.
A jóga az egész életet jelenti, egy spirituális utat, amely a mindenséggel összeolvadva teljesül ki. A Jógaszutrák (2000 éves bölcseleti mű) ezt az utat 8 állomásra osztják. Ebben meg kell felelni a:
1. Jamának, az egyetemes erkölcsi parancsolatoknak
2. Nijamának, a testi megtisztulásnak
3. Ászanának, amely erős és egészséges állapotban tartja a testet, összhangba hozza a természettel, a tartásokon keresztül. (Nyugaton csak ez jelenti a jógát.)
4. Pránájamának, a légzés által a belső tisztaságnak
5. Prátjáhárának, az érzékek kontrolljának
6. Dháranának, a koncentrációnak
7. Dhjánának a meditációnak
8. Igy vezet végül a Szamádhihoz a tökéletességhez.

Konfucianizmus: Templomaikban nincsenek rendszeres istentiszteletek. Szept 28-át Konfucius születésnapját a tanárok napjaként ünnepelik. Kunfuciust istenként tisztelik. Tanítása lényege: "ne tedd soha mással azt, amit nem akarsz magadnak".
A hagyománytiszteletet és az értékek megbecsülését hirdetik. A li, azaz a tapintat kiemelten fontos tulajdonságuk, így a kapcsolatteremtésben nagyon körültekintőek.

Létformák A buddhizmus létről létre vándorló lények képének szemléltetésére, egy egyszerűbb képet is létrehoztak.
A világ mint kehely (v.edény) jelképezi az anyagi valóságot, amelyen a létezés nyugszik. Benne vannak az élőlények, összefoglalóan a "világ mint leves (v. lé)".
A filozófikus értelmezés szerint pedig: egyetlen életen belül is számos "létformát" tapasztalunk meg, hiszen tudatunk állapota pillanatról pillanatra változik. Ezeket egységbe foglalva a buddhista szemlélet a kozmoszt, mint külső valóságot, azonosnak tekinti a belső világgal a pszichével. Az önmagunk és a külvilág azonosságának előzményei megvannak az indiai filozófiában is. De a "külső", és a "belső" világot nem csak statikusan ábrázolja, hanem egy útmutatást is tartalmazó dinamikus rendszert hozott létre - a megismerésen keresztül - a lét megértését keresőknek.

Mandala: Kör alakú, körkörös

Mantra: Ima, varázsige

Meridiánok: A szeveinket ezek kötik össze, az életenergia ezeken a pályákon áramlik. A meridiánok egyes pontjainak tűkkel (akupunktúra) vagy ujjnyomással (akupresszúra) való stimulálása feloldja a betegséget okozó blokádokat. Minden testrésznek és szervnek megvan a saját pontja a kézen, illetve a lábon. Ezek a reflexzónák.

Meditáció és agy Tudományosan igazolt tény, hogy a hindu jógik, és a buddhista szerzetesek képesek megváltoztatni az agyműködésüket, ami azután a testük működésére is kihat. A mindennapokban kaotikusan sokféle elektromos tevékenységű agykéreg, a meditáció mélyülésével egyre hasonlóbb hullámhosszon kezd működni.
Ha például számolunk, akkor másodpercenkénti 2-40 hertzig terjed a feszültségváltozás. Ha viszont az agy üresjáratban van, akkor a feszültségváltozás 8-10 hertz közötti rezgésszámú. Ezek az alfa agyhullámok (először a tarkó tájékán jelennek meg, és onnan terjednek át az agykéreg többi részére.) Mély alvás során 1-2 hertzes delta hullámból van a legtöbb.
Meditáció során alfa állapotba kerül az agy, a bal és jobb agyfélteke aktivitása kiegyenlitődik. A testi sejtek oxigénfelvétele csökken, a kedélyjavító szerotonin (az agyi ingerületátvitelben is fontos szerepe van) szintje pedig növekszik.

Méru-hegy: A hindu felfogással ellentétben a buddhizmusban nincs egy megszemélyesített teremtő- pusztító erő, hanem az előző korszakban élt lények által elkövetett tettek összessége karmája hozza létre a világot. (ez a karma "szele")
Vaszubandhu (V.sz.) buddhista filozófus, A bölcsesség kincsestára alapján:
Az üres térben korong alakú körbenforgó "szél" támad (vízszintesen végtelen mint a tér, függőlegesen véges kiterjedésű), ... egy nagy óceán keletkezik... ebből kiemelkedik a Méru-hegy,(Szuméru, Rirab) a hegyek királya, a világ tengelye..., nyolc kisebb hegylánc emelkedik ki koncentrikus körökben, amelyeknek mindegyike fele olyan magas mint az előző. A Mérut körülvevő hegyláncok aranyból vannak (Járom, Eke, Abroncs), a külső pedig vasból. A Vashegy szankszrit neve Csakravála, ezért ezt a világképet Csakravála-rendszernek nevezik.
A világkorszakok első szakaszában alakul ki (és népesül) be a fizikai világ, összesen 20 kisebb periódusban.
A második szakasz (a világ fennmaradásának ideje) is 20 kisebb időszakig tart. A harmadik (ez is 20 időegységig tart) a pusztulás szakasza.
A következő világ csak húsz egységnyi szünet után alakul ki.
Egy nagyobb ciklus 64 világkorszakból áll. Hétszer tűz pusztítja el a világot, majd nyolcadszorra özözvíz. Ez végig így ismétlődik, de az utolsóban özönvíz helyett "szél" pusztítja el a világot.
Ilyen világból a buddhisták szerint "háromezer-négyezer" világ van. Ez ezer a harmadikont jelent, tehát milliárd világot. Ezekből ezer alkot egy szorosabb halmazt a "kisezres-világot". Ezekből ezer alkotja a középső ezres világot. Az előbbiből (előbbi halmazból) ezer darabot tartalmaz - a harmadik szint a nagyezres világ.
A buddhizmus "nagykocsi" ága szerint a világegyetem 1045 számú világot foglal magába.

Nirvána: Végső megszabadulás, vágymentes állapot

Pancsatantra: Indiában államtitokként őrizték a világ legősibb és leghíresebb mesegyűjteményének kéziratát. Ezt az évszázadok során kikristályosodott tudást útmutatásnak használták: hogyan viselkedjenek bölcsen és erkölcsösen az élet kényes kérdéseiben.
A perzsa király a VI. században egy udvari orvossal sikeresen lopatta el ezt a tudást az udvarába.

Regős: Varázsigéket, hősi énekeket előadó pap. A népek között vándorolva segítette az ősi hit megőrzését.

Sámán: Ősi kultúrákban összekötő a földi és a szellemvilág között. Kisebb közösség szellemi elöljárója, a dob hangjának segítségével, révülés útján utazik. Az elnevezés szibériai eredetű, jelentése "az ember, aki tud".

Sadhu: A hinduizmus szent embere aki a társadalmon kívül él, hogy a világtól való elvonulással, és meditációval elérje a teljes felszabadulást.
Két fő irányzatuk:
-shaiva sadhuk, akik Sivának szentelik az életüket.
-vaishnavak, ők Visnunak (vagy inkarnációinak: Rámának v. Krisnának) a követői (ők a társadalom szolgálatát is fontosnak tartják)

Sávászana: lazítás, az ászana (a tartások összesége) poziciók kitartása utáni lazításnak ugyanakkora jelentősége van mint a mozgásnak magának.

Szánkhja: A klasszikus hindu filozófia egyik nagy irányzata (a másik a jóga). A hat ortodox hindu filozófiai irányzat egyike, az emberiség egyik legősibb filozófiai rendszere. Kapila a mitikus ősbölcs alapította. Alapműve a Szánkhja - káriká, amelyet Isvarakrisna filozófus írt az V.-VI. században. A szánkhja dualisztikus realizmusának két fő alapelve a Prakriti (Ősanyag, Természet), és a Purusa (Szellem, a Szenély). A szánkhja (megszámlál, rendszerez) irányzat neve rendszerezett tant jelent.

Szanszkrit: Sokan az indoeurópai nyelvcsalád "ősanyjának" mondják (de legalább a "legidősebb nővér").
A szanszkrit, a perzsa, a latin, a görög, a szláv, és a germán nyelvek között közeli rokonság mutatható ki, de valószínűsítik, hogy a gótnak, és a kelta nyelvnek is rokona.
Az árják (i.e. 1300 körül az indiai szubkontinenst leigázó nép) használta irodalmában a szanszkrit nyelvet.

Szittyaföld Szkítia: A szkita lovas népről elnevezett terület a Fekete-tenger északi partjaitól Nyugat-Szibériáig.

Szútra: Fonal, könyv

Tantra: Hagyományos módszer, szertartás

Taoizmus: Lao-ce (i.e. 604-517) kínai filozófus tanításain alapul. Templomaikban gyakoriak a természetábrázolások. Tanításuk lényege, hogy a világ egyik leglágyabb anyaga képes legyőzni a legkeményebb anyagot a kőzetet.
Az ősi kínai elrendezés művészetük a Feng-Shui. Ennek a lényege az, hogy az embereket cselekvésükben befolyásolhatja a környezetük.
A taoista ünnepek előtt füstölőmestert választanak, az ő feladata, hogy mindenki értesítést kapjon az eseményekről. A rendszeres füstölésük biztosítja a kapcsolatot az Ég és a Föld (az istenek és az emberek) között.
Több ezer istenük van, a legnépszerűbb Matsu az óceánok védőhercegnője.
A meditív testgyakorlatok, jövőbelátások is részei a taoizmusnak.

Táltos: A magyar sámán. A magyar nép természetfeletti képességű papi személye.

Újjászületés: A hinduizmussal szemben a buddhizmus nem a lélekvándorlásról beszél - nem hisz ugyanis a lélek létezésében - hanem újratestesülésről, újjászületésről.
A lélek képzete a buddhizmusban csupán a tudatfolyamatok egyes pillanatainak gyors egymásra következése által keltett illúzió. Minden tettünk következményeket von maga után, tehát ezek meghatározzák a következő élet körülményeit.
Az ember mint tudatos lény, befolyásolhatja későbbi létének a feltételeit, tehát magunk alakíthatjuk a sorsunkat.

Vairagya: Valakinek a bensőjéből fakadó mély vágya arra, hogy a társadalom elhagyásával elérje a teljes felszabadulást (Sadhuknál)

Védikus tanulmányok: A Védák (szanszkrit: tudás), és a hozzájuk kapcsolódó irodalom tanulmányozása. Ezek az indoárják ősi himnuszai (Indiába település előtti + az ott keletkezettek) Bráhmanák, és az upanisadók (a Védák magyarázataként szolgálnak) az indiai filozófia alapjai.

"Világbéke": hatha-jóga egyik ága szerint a világbéke a jógán keresztül, az egyes emberek lelki békéjének összeadódásával valósulhat meg.

Zen: a buddhizmus japán ága (a bambusz erejének forrása: a rugalmassága)







Hirességek és a misztikus irányzatok:

Szcientológia Egyház:
1954-ben alapította L. Ron Hubbard sci-fi író. Híres tagok: John Travolta(30 éve), és felesége Kelly Preston, Kristie Alley (Nicsak, ki beszél?), Tom Cruise, Nicole Kidman, Presley lány (Lisa Marie Presley), (Dustin Hoffmann, Larry King, Sharon Stone, Brad Pitt is tag lehet)

Kabbalisztika:
a Tórához fűzött kommentárokat tartalmazó Zoháron, a Ragyogás Könyvén alapul. Híres tagok: Madonna (98-as Fénysugár című albumát már ez ihlette, 2003-ban férjével 3,7 millió fontot adományozott kabbalaközpont építésére), Demi Moore, Liz Taylor, Barbara Streisand, Diane Keaton, Britney Spears, Elvis Presley lánya Lisa Marie, Naomi Campbell, (Victoria és David Beckham is tag lehet). A hagyomány szerint csak a 40 évesnél idősebb, házas zsidó férfiak foglalkozhattak a kabbalával, akik már jól ismerik a vallási törvényeket. Ezért a zsidó vallás ortodox és neológ képviselői általában elitélik: "a fekete mágia és sz asztrológia szintjére süllyeszti le a Tórát és a zsidó hagymányokat".

Buddhisták: Tina Turner, Keanu Reeves, Richard Gere, Boy George, Sting, ...

Hinduista: George Harrison, ...

Hindu Transzcendentális meditáció: Clint Eastwood, Mia Farrow, David Lynch, de naggyá a Beatles tette.

Egyesítő Egyház: a koreai Sun Myung Moon alapította.

Jehova Tanúi: Jackson






A témához kapcsolódnak az alábbi oldalak:

Auranka ezoterikus magazin lap.hu arról a világról szól melyet nem látunk, csak érzékelhetünk. Ennek a képességnek az elsajátítása.

Mit hoz a jövő? Részletes horoszkóp 2009-re csillagjegyekre bontva.

Nők Lapja Cafe lap.hu nagy éves horoszkópja. 2009-ben több témában is gyökeres változások várhatóak. Olyan erők léptek működésbe, melyek nem engedik a régi rendszereket működni.

Szanszkrit szótár- http://spokensanskrit






EzoFórum:



*Légy nyitott és tudatos, az eredmény nem marad el.......*

Azoknak szól ez a néhány gondolat, akik sejtik, hogy az élet nem annyi, amennyit látunk belőle. Az öt érzékszerv a fizikai létezéshez kialakult eszköz az ember számára, de még ezzel is számtalan mást sőt "többet" lehet érzékelni.
Megszületve a Földre homályba vész csillagcsaládunk, fényotthonunk, amit pedig mindannyain a lelkünk legmélyéig szeretünk. Azt gondoljuk véletlenek sorozata történik velünk életünk során, nem tehetünk semmiről, hiszen nem választottuk, csak "elszenvedjük" eltűrjük azt, ami körülvesz bennünket. Milyen szerencse, hogy nem így van, ezért aztán senkire sem tolhatjuk a felelősséget mindazért, amit teszünk, vagy éppen csak gondolunk.
Ebben a világban minden energia, és az energiát a tudat irányítja. Így már könnyebb elfogadni egy magasabb intelligencia létezését, mely létben tartja a Mindenséget.
Hogy ez mennyire igaz, azt éppen a saját életünkben mérhetjük le. Az érzelmeink, különösen, ha elfojtjuk őket (legyenek jók vagy rosszak ) és a gondolataink napról napra teremtik a mindennapjainkat.
Ez a legtöbb embernél egy öntudatlan folyamat, - nem jobb, ha mindezt magunk vesszük a kezünkbe? A tudatos teremtéshez minden eszköz az ember birtokában van, csak meg kell tanulni használni.
Amikor ezt a képességét mindenki felismeri, akkor nem lesz betegség, vagy ha igen, az ember tudatosan tudja majd magát gyógyítani. Már most is vannak akik tudják ezt. Ők azok, akik képesek másoknak segíteni.
Magam is ezt a hivatást választottam, alternatív módon segítek az embereknek, hogy felismerjék, amit elrontottak, azt helyre is tudják hozni. Néha nehéz folyamat, de működik.
Tiszteletben tartom a másik embert, aki más utat választ, a saját életében mindenki maga dönt. Egyszer valamennyien eljutnak oda, hogy felismerjék , az élet sokkal több annál, mint amennyit a fizikai világ láttat belőle.

                    *Szabics Katalin*

                        * prána terapeuta, számmisztikus*

                               * asztrológus, parapszichológus*



*Gondolatok a létezésről*

A harmadik évezred elején tartunk, és úgy tűnik még mindig nem sokat lát az emberiség abból, ami pedig olyan nyilvánvaló.

Visszanézve történelmünk nagy gondolkodóira, találunk egy közöset bennük,- mindannyian tudták, az élet nem annyi, amennyit látunk belőle. Mégis, ma sem hiszik sokan, hogy van valami más, valami, ami több a fizikai létnél. Így aztán amikor mégis szembetalálkoznak a témával, ahelyett, hogy elgondolkodnának, legyintenek. Egészen addig, míg valami nagy baj nem történik az életükben. Akár saját, akár szeretteik életének nem várt eseménye az, ami újabb lehetőséget ad a gondolkodásra, a célja ugyanaz. Megállásra int és arra, értékeljük újra amit a világról, magunkról, az életről, a létezésről gondolunk, ismerünk.

Van forrás amihez nyúlhatunk akár az ókorból, akár későbbi korokból, jelenünkből is nagyon sok. A kétkedők akkor lehetnek bizonyosak abban, hogy nem az emberi elme kitalációit olvassák, amikor felismerik a különféle korokból, kultúrákból származó információk lényegi azonosságát. Mind ugyanarról beszél, csak meg kell hallani. Arról, hogy a világban minden összefüggésben van mindennel, és mindenkivel. A legkisebb anyagi részecske is hasonló alapokon és elveken létezik, és hasonló tulajdonságokat mutat, mint az Univerzum nagyobb egységei. Napjainkban a kvantumfizika, a kvantummechanika ezt már bizonyítani is tudja annak, akinek erre van szüksége. Az *energia különböző megnyilvánulási formái vagyunk*, és amit magunk körül látunk, az szintén nem más, mint energia. Ezért megsemmisülni sem tud, csak átalakulni, transzformálódni.

Az emberek egy része azt hiszi a test halála után nincs semmi. Ez ellent mondana az energia megmaradás törvényének, de, a józan észnek is. Csak nem gondolják komolyan az emberek, hogy egyetlen élet adatott számukra, amiben ilyen hatalmas különbségekkel indulnak akár a családi körülményeket, akár az egyéni tulajdonságokat nézve? Hol lenne ebben a Kozmikus Rend és Igazságosság?- ami azért be kell látnunk, létezik. A bolygók nem összevissza keringenek kedvükre az égbolton, a nappal és az éjszaka egy bizonyos rend szerint következik egymásra, nem öregként születünk,hogy aztán visszafejlődjünk csecsemővé és így tovább.....A Mindenségnek, az Univerzumunknak rendje és dinamikája van. Mindez felételez egy olyan intelligenciát, amely (és itt nem személyről van szó, hiszen az emberi kategória) létben tartja ezt a rendet, és amelynek megnyilvánulási formája ez az általunk ismert valóság, és valamennyi látható és nem látható valóság úgyszintén. Nevezhetjük Istennek, de számtalan más névvel is illették már. Az *Egy , Legmagasabb Önvaló,Teremtő, Atya, *és megannyi megnevezés, mely ugyanazt takarja. Aki/ami nem büntet, nem szól bele az életünkbe, nem akar tőlünk semmit, csak önmagát megtapasztalni rajtunk keresztül, a fényt és a szeretetet, mely ebben a világban sokszor éppen az ellentétjében nyilvánul meg. Mert egyszerűen mindent nekünk adott, ami az övé is. Így tudja, amit mi nem akarunk látni, azt, hogy milyen végtelenek és határtalanok vagyunk. Akárcsak ő. Ezt kell felismernünk ahhoz, hogy teljes felelősséget tudjunk vállalni önmagunkért és teremtményeinkért, melyek a gondolatainkból és érzéseinkből születnek. Ennek itt az ideje. Most.


                    *Szabics Katalin*

                        * prána terapeuta, számmisztikus*

                               * asztrológus, parapszichológus*



Arun Nectar - Lét-Tudat-Üdvösség

Megfordult már valaha a fejedben, hogy ki is vagy valójában? Feltetted már önmagadnak valaha ezt a mélyre ható kérdést, hogy "Ki vagyok én?" Noha erre szóbeli válasz nem létezik, mert minden szó csak a felszín része, támpontként azonban megpróbálom neked a szavakkal körülírni, hogy ki is vagy te, de tudd, hogy sikertelenül fogok járni, mert azt neked senki nem mondhatja meg, elméletek alapján nem ismerheted meg önmagad, csak te fedezheted fel. Ha vettél egy jó mély levegőt, akkor lássunk is neki. *

* *Sat*-Chit-Ananda, vagyis más néven Lét-Tudat-Üdvösség. Ez az a kifejezés, ami a bennünk lévő igazságra utal. Szépsége és átélése nem foglalható szavakba. Az emberiség nagy része szinte semmit nem ismert fel belőle, pedig mindnyájunkban jelen van, mi magunk vagyunk ez.
*

* *Lehet* jellemezni ezt a minőséget, hogy tisztaság, *akár* ragyogásnak, vagy életnek, sokan az Isten, vagy isteni, és a szív szót használják rá, de nyugodtan hívhatod akár önmagadnak is. Minden pillanatban veled van, legmélyebb lényegiséged ez. *

* Félreérthetően egy élménynek írják le sokan, pedig a valódi önmagunk megtapasztalása túl van az élmények illúzióján, hisz ez az egyetlen olyan valódi minőség, ami mentes a születés és halál körforgásától, az illúziók mibenlététől, és nem egy olyan dolog ez, amit bármikor megkaphatsz, mert akkor el is veszíthetnéd, tehát túl van az adás és kapás hamisságán.*
* Mindig is ez voltál, mindig is ez vagy, mindig is ez leszel, ha befelé fordulsz és elindulsz saját magad megismerésének az irányába, akkor akár közvetlenül is megláthatod ezt. Egy olyan pillanat nem volt még, hogy nem ez lettél volna. Ráadásul isteni minőségednek lényed teljes tudatában van. Akkor joggal lehet olyan kérdésed, hogy miért nem érzékeled?

Egyszerű a válasz. Azért, mert a felszínedet behálózzák azok a hamis mentális képzetek, amikkel te azonosítod magad. Erről gondoskodtak növekedésed során a társadalom által kitermelt hipnózisra épülő neveltetési rendszerek, hogy még csak véletlenül se tudd élvezni mibenléted, és teljesen megfeledkezz önmagadról. Ezek miatt az elfátyolozó jelenségek miatt nem vagy képes saját eredendő szépséged meglátni.*
* *

* Ezért van az, hogy az igazi mesterek nem felépítenek még valamit benned, hanem eltávolítják és lerombolják azokat a zavaró tényezőket, amik meggátolnak abban, hogy tulajdon mibenléted eltakarja. Nagy divat manapság a spirituális építkezés, mert olyan jól és eladhatóan hangzik, azonban ezek a dolgok csak még jobban eltávolítanak lényed esszenciájától, mert igaz, hogy szórakoztató és jól hangzó dolgokat állítasz fel magad köré, de ezek attól még ugyan úgy elfednek, hisz saját énképed legmélyebb zónáit csak úgy fedezheted fel, ha az összes többi réteg, ami közrefog, lehull rólad.*
* *

* A hétköznapi embernek is lehetnek azonban bepillantásai valódi lényébe, még ha nem is olyan minőségi és tudatos megélései, attól függetlenül a szíve mélyén átrendeződés jöhet létre. Elég meghallani egy madárdalt az erdőben, és ha énképünk megnyílik, az egész madár a szívünk dalát énekli, bennünk dúdol, hozzánk énekli a lét kegyelmének üzenetét, az örök élet csodáját, a szeretet örök birodalmának végtelen jelenségét. Ekkor is van rá mód igazán, ha tudatosak vagyunk, hogy megéljük, az egész világegyetem mi magunk vagyunk, és tudatunk nem más, mint a szakadatlan és rezzenéstelen béke, amelyen belül olyan teljesség és harmónia uralkodik, hogy minden kérdés szertefoszlik a megnyugvástól.*
* *

* Mégis a legtöbb ember keresi élete célját. Mi más célja lenne ugyan az életnek, ha nem önmaga az élet? A filozofikus magyarázatok, csak az elmét táplálják, nem adnak azonban tapasztalást arról, hogy kik is vagyunk valójában. Az életet azonban mégis a szavak közé próbálják besűríteni, ezért robbannak ki az eszmebeli viták és ennek sokszor nagyobb kiterjesztésében reakciószerűen létrejönnek a zavargások, és háborúk, mindez nézőpontok miatt, pedig prédikációkon keresztül, elméleteken, információkon keresztül nem ismerheted meg önmagad. Bőven elegendő lenne, egy kicsit az embernek elmerülnie önmagában, akkor többé nem nyugtalankodna a világ és a nézőpontjai miatt, mert az érintetlen és beszennyezhetetlen minőséggel kerülne kapcsolatban, saját üdvössége fényével.*
* *

* Aki csak egyszer is megízleli ezt az esszenciát, többé már nem fog kutatni olyan kincsek után, melyek múlandók. Hamis kincsek gyűjtésébe onnantól fogva nem kezd bele egy intelligens egyén sem. Szíved tisztaságára mi más is lehetne jellemzőbb, mint a még mélyebb és még önzetlenebb, végtelenebb, és örökké jelen lévő tisztaság?*
* *

* Valódi eredendő örök állapotunk tapasztalására mi más is adhatna választ, minthogy felismerjük, hogy kik vagyunk. A spirituális útkeresők intelligensebb egyéniségei önmagukba mélyülve kezdik el megélni egyre jobban belső igazságukat. Előbb utóbb, ahogy az elfátyolozó rétegeken átfénylik egy kis esszencia, robbanásszerűen kezdenek el hullani a többi rétegek. Minél inkább énünk igazibb zónáiba merülünk, annál több béke és üdvösség vár minket, noha előbb szembe kell néznünk azokkal a mentális képzetekkel, amik elől menekültünk életünk során, és mélyebben nem csak ezek a képzetek vannak jelen, hanem a rengeteg születés és halál közt megjelenő késztető erők, melyek elménket beszennyezték. Ha a tudatosságod kivirágzott, akkor ezek nem jelenthetnek problémát. Ha a nap felragyog, legyen akármilyen nagyságú is a sötétség, azon nyomban elpárolog. *
* *

* Aki az önkutatásban már elkezdi önmagát egyre tisztábban érzékelni, az egyre jobban erőfeszítés nélkül képes aztán megszilárdulni benne, amikor az elme mentális munkálatai magától lehullnak. Ezt nevezik keleten szamádhi állapotnak, de használják rá más kultúrákban a nirvána szót is.
*

* A kérdések ekkor többé nem záporozzák elménket, hisz maga az elme gyökerestől átlényegült és önmaga fényében pihen, ezért megszűnik elmének lenni, ekkor már a tökéletes tisztaság egységét éljük meg magunkkal, és nem osztjuk fel saját lényünket sokféle filozófiai fogalomra. *

* Ha egyetlen egy kis szikra lángra lobbantja elméd forrását, akkor az egész felszíned bele ég. Ott fogsz te teljesen légnemű füstté válni, hogy érezd a soha ki nem fejezhető lényegi minőséged. Lelked aprócska pislákoló kis tüze hatalmas lánggá változik, amely az univerzumot égeti el fényével és tisztaságával, ha a rétegek, amik közre fogták lehullnak.*
* *

* *Ekkor* jössz rá, hogy mindig az vagy, ami vagy, soha nem volt olyan pillanat mikor ne lettél volna ennek tudatában. Felismered az isteni lényed örökké szóló üzenetét, és emberi létformádban rájössz, hogy nem más az ember, mint a létezés terve arra, hogy megünnepelhesse önmagát. Azért, vagy, hogy az élet az emberi minőségeden keresztül ünnepelje saját fényét. Nincs más dolgod onnantól fogva, minthogy nevess és táncolj, vagy csak egyszerűen légy.
*

* A hervadozó réten elég egyetlen egy virágnak is kivirágoznia, az egész rét virágba borul, és, ha az egész rét virágba borul, az egész környék virágba fog borulni, az élet tündöklése maga lesz a tiszta virágba borulás, bárhová is menj, bármit is csinálj, hordozni és sugározni fogod magadból erőfeszítéstől mentesen igazi lényed áldását. Ekkor az együttérzés határtalanul megjelenik.
*

* Az, hogy te mit tartasz jónak vagy rossznak, teljesen másodlagos dolog, ahhoz képest amilyen a valóság. Ha szűrőkön keresztül szemlélsz bármit is, akkor esélyed sincs arra, hogy megismerd a valódi mibenlétét az élet örök esszenciájának. Csak akkor tudod teljességében megélni a végtelen tiszta tudat őszinteségét és mibenlétét, ha a szűrőidet a bölcsesség felismerése átalakítja és megszűnteti. Ez nem olyan dolog, amit csinálhatsz, mert nem tépheted ki magadból azt a sok réteget, amit beléd olvasztottak a növekedésed során, ezek csakis maguktól hullhatnak le, te csak annyit tehetsz, hogy a neked tetsző útvonalon, őszintén elindulsz önmagad irányába.
*

* Az igazság fényében minden kérdés megszűnik, ez nem is lehet másképpen, hisz a kérdések forrása és egyben végcélja is maga az igazság. Kifejezhetetlen, mert túl van a szavak értelmének korlátozásán.*
* *

* Azért is olyan felemelő élmény tud az lenni, ha picit is bepillantasz az eredendő szépségedbe, mert meglátod, te nem a szavakból és információkból felépített rendszer vagy, nem az a szürkeség, amit a társadalom rád vetített, és amivel azonosultál, hanem te ennél sokkal mélyebben virágzol, a legmélyebb zónádból fakadva, ahol a sok felszínes reakció már nem érhet el téged, ott már nincs benned az, aki szenvedne.*
* *

* Teljesen biztonságos létformában élhetsz, ha megismered mélyebb rétegeidet, de ami fontos, hogy az igazság feltárulása úgy jön elő számodra, amennyire az intelligenciád képes ezt a minőséget befogadni. Ha az intelligenciád össze van szűkülve, illetve el van fedve a felszínen rárakódott sűrű információhalmaztól, akkor várnod kell türelemmel, amíg át nem szakítja a benned lévő isteni minőség fénye, az elsötétülés valótlanságát. *
* *

* Ez az erő végtelenül megnyilvánul és egyben a megnyilvánulatlan tudat is ez. A két oldala a dolognak az, ami a kontrasztot fenn tartja.*
* *

* Az élőlények sokasága különféle tapasztalatokkal rendelkezik, mégis azonos bennük egy valami, ami elmondhatatlan szavakkal, ez pedig a minden lény mélyén ott rejlő tisztaság. Ez különféle állapotokban megnyilvánulhat, habár ez önmagában mindennek az eredendő alapállapota. ** *

* Olyan mély létállapotok léteznek, melyek gyönyörűek, extatikusan, végtelenséget sugallók, ám ezek mind eltörpülnek az eleve jelen lévő tiszta tudatosság állapota mellett. Ami vagy, az ugyanis nem egy megszerzendő és elnyerhető élmény állapot, hanem csak szimplán egy eleve jelen lévő tiszta tudatállapot, ezért lehetetlen élményként leírni. Nem kategorizálható be, ezért az élmény illúzióját is túllépi.*
* *

* Az élmény akármilyen szép is, vagy csodálatra méltó, nem más még mindig, mint egy mentális energia jelenség, aminek megvan a maga haszna és rendeltetése, de nem ad igazi örök megnyugvást. Nem szabad ellenezni az élményeket és élvezetet, de tudd, hogy nem az, az eredendő minőséged, hanem csupán onnan származik, része lehet a végtelen tudatosságodnak, de még nem az a legmélyebb pontja a saját lényednek. *
* *

* Amikor felragyog rajtad keresztül az igazság napja, akkor soha nem hanyatlik többé. Nem mintha eddig nem ragyogott volna, éppen, hogy annyira elvakította már a szemed, hogy észre sem vetted. Remek alkalom a befelé fordulás erre, hogy észrevehesd, milyen módon nyílsz ki a legfelsőbb abszolút létezés számára, önmagadra. Akármilyen utat is járj, akármilyen viselkedési stílusod is legyen, az nem számít.*
* *

* A lét-tudat-üdvösség egy összetett dolog. Ugyan annak a jelenségnek mondhatni három látszólag különböző kamera nézete. Azonban valójában a lét-tudat-üdvösség az egyetlen egy feloszthatatlan tény. A lét az önmagában a tudat, a tudat pedig nem más, mint az üdvösség esszenciája. Az üdvösség tudatos magára, ez a létezés, a létezés pedig maga az üdvösség. *

* A fogalmak és elméletek feloszthatták a világot képzetekre az emberek elméjében, azonban a tiszta tudatosságban elkülönültség nélkül éli meg az egyénen keresztül a végtelen önmagát. Minek kéne bármit is elkülöníteni és felosztani, mikor minden önmagától fogva természetszerűen egy mindennel?*
* *

* Minél inkább áttetszőbb leszel a forrásod számára, annál inkább magad válsz a forrássá. Ez a forrás nem különbözik az egész világegyetem forrásától. De szükséged van arra, hogy megértsd önmagad és a helyzetet, amibe bele helyezted magad. *

* Amikor egyre jobban a forrásból kezdesz erőfeszítés nélkül eredendő mivoltodként működni, annál jobban válik minden apró kis mozzanatod hálává. A cselekvésed nem egy tanult jelenségből fog történni, hanem az igazi szívből jövő hála magától megszüli még a cselekvést. Hálából jön majd és a hálába tart. Mert a hálából fakadó cselekvés gyümölcse is a hála. Ahonnan a hála származik, ott még több hála van. De ez csak magától jöhet és ragyoghat a felszínedre. Azáltal, hogy te eljátszod, jó színész és képmutató lehetsz, de valójában elégedett és teljes nem. Ennek az intelligens létállapotnak magától kell felismerésből kivirágoznia, te csak a lehetőséget adhatod meg neki, és annyit tehetsz csupán, hogy befelé fordítod a felszíned, az önvizsgálat legmélyebb rétegeit megélve. *

* Az alkotásról alkotott képzeted is teljesen megváltozik, ha a forrásból cselekszel. Akkor nem az számít, hogy éppen eladható legyen bármilyen tetted is, hanem az, hogy engeded beragyogni hálád erejével a pillanat alkotta szüleményt, legyen az bármilyen kreativitást hordozó felület, akár zene, akár festmény, akár költészet, az nem számít, a jelenséged, a jelenléted viszont bele ivódik és, ha azt egy tudatos lény megnézni és ráhangolódik, képes arra, hogy megállapítsa, milyen állapotból született az a termés, és arra is képes, hogy átélje a mondanivalóját, valamint az alkotó hangulatát, kifejezését, sugallatát, harmóniáját, mindeközben szakadatlan a lét-tudat-üdvösségbe-fürödve. Ha pedig egy ilyen tudatot hordoz egy mű, az beépül az azt szemlélő lények tudatába is, ott munkálkodva a maga módján, amitől egyénileg megnyílnak, mert beérik előbb vagy utóbb. *

* Van, hogy a zen mesterek olyan gyakorlatokat adnak a tanítványoknak, hogy művészileg fejezzenek ki valamilyen jelenséget a világban. Lehet ez akár egy váza, egy nádszál, vagy akár egy csésze tea. A szorgos, de nem tudatos jelenlétű tanítványok nagyon gyönyörű dolgokat alkothatnak kinézetre, egy művészeti kiállításon biztosan nagyon tetszetős darabként mutatna, akár milliárdos multi cégvezető tulajdonos szobájának a falán is díszeleghetne, de nincs mögötte lélek. Ezért nem a külalak számít, hanem a mögöttes tartalom, amit sugároz, abból minden lejön egy mester számára.*
* *

* Miért is ez a lényeg? Azért, mert ahhoz, hogy igazit alkoss a művészetben, ahhoz neked a művészet tárgyával egyé kell válnod, ez az, amiben a tudatos lények profik. A mesterek azt sugallják a tanítványaiknak, hogy váljanak egyé a művészetük tárgyával, éljék át, tudják meg az átélésből fakadóan, hogy milyen annak a dolognak lenni, és a felismeréséből fakadóan lelkük legmélyebb, szívből fakadó minőségével alkossák meg, fejezzék ki, hozzák létre a felszínre valamilyen művészeti formában. *
* *

* A lét-tudat-üdvösség mindenben jelen van, de ha ezt egy ebből üzemelő jelenlétű lény kifejezi egy művészi munkában, akkor az a munka sugározza a felszínre is, ezt a minőséget. Te is egy ilyen munkája vagy a forrásnak, hisz lényegi minőséged neked is ez, de ezt csak te vagy képes engedni, hogy átragyogja a jelenléted.*
* *

* De, ha minden ez a lét-tudat-üdvösség, akkor miért van mégis a világon szenvedés? Ezt joggal kérdezheted. Egyszerű a válasz rá, azért, mert a szenvedés ennek a kegyelme, mert elvezet a szenvedés nélküliségbe, abba az állapotba, ami mindig veled van. Ha nem szenvedsz ugyanis, akkor eszed ágában sincs befelé fordulni, ha le vagy ragadva a hétköznapi élet felszínes és unalmas tudatszintjén, akkor meg sem fordul benned, hogy elkezdj valami színesebb, valami boldogabb, valami tartalmasabb és tágabb, végtelenebb létminőség felé kacsintani, mindeközben az eredendő valód mindezt jelen levőként beleavatkozás nélkül tűri. De csak egy darabig. Amikor ugyanis van lehetőséged a tudati evolúcióban részt venni úgy, hogy ezzel te minőségibben változhass, akkor elkezd a felszínen, a külvilágból a tudatod olyan tükröket tartani neked, amitől te odáig nem jutsz, hogy befelé elindulj saját magadtól eredendően.*
* *

* A vallás ezt így fogalmazná, hogy mindez Isten szeretete és kegyelme. A tudomány erre azt mondhatja, hogy a magasabb rezgésű és tudatállapotú energia jelenlét önmagához redukálja a rendszeren belül az alatta lévő jelenségeket, hogy általuk megismerhesse önmagát. A filozófia nem segít azonban, légy mindennek tapasztalója, nem kell ezeket szavakban neked megfogalmaznod. *

* Ne azért légy azonban ezen az úton, hogy megmutasd, mikre is vagy képes. A világ ugyanis egy versengési lázban ég, az emberek egymásnak mindig mutogatni szeretnének valamit. Neked nincs erre szükséged. Te őszinte és tiszta szívvel járd a belső utad, nem kell azt nagydobra verni, csak rád tartozik tulajdonképpen. Ha valaki megérez belőle valamit, akkor megoszthatod tapasztalataidat vele, esetleg, ha tudatos lény vagy, rá is vezetheted, hogy ő is megéljen hasonló dolgokat, de ez attól függ, hogy ki mennyire nyitott. Ha te a forrássá válsz felismerésileg, akkor, az magától csinálja a saját dolgát a jelenléteden keresztül. *

* Az igazi mesterek soha nem térítők voltak. Messze túlhaladtak a hit adta korlátokon. Csak olyan emberek térítenek, akik magukat sem ismerik, és valamilyen szervezet vagy elmélet rabjai. Eredendően magadból fakadó boldogságban és teljességben még csak meg sem fordul benned az olyankor, hogy te bárkit is megváltoztass. Épp ellenkezője történik. Bölcsességet nyersz el abból, ha meglátod mindenkiben azt, amilyenek. A változás ettől magától lép érvénybe, nem pedig attól, hogy szándékosan a saját nézeteidre formálnál át bárkit is.*
* *

* Utad során csak magaddal foglalkozz. Ha találsz egy igazi mestert az nagy áldás, mert egy igazi mester maga a lét-tudat-üdvösség tudatos jelenléte, ha egy önmegvalósított lénnyel állsz kapcsolatban, akkor arról tudnod kell, hogy ő maga a tiszta forrás, te akkor a lét-tudat-üdvösség állapotával állsz kapcsolatban, azaz önmagaddal, csak más formában. Ha úgy érzed megtaláltad a neked megfelelő mestered, attól még nem kell mindent elhinned neki. Légy vele tisztelettudó ugyan, de ne akarj mindent elhinni neki, hisz ő nem fedezheti fel helyetted azokat, amiket elmond, ő már úgyis felfedezte, akkor csak te ismerheted meg egyedül saját magad, és egy igazi mester a te forrásod közepébe lök. Nem fog hitegetni. Ahol elméleti rendszerekkel próbálnak hosszú időkön keresztül téged befolyásolni, az már kerülendő. Ott te csak egy birtoktárgy vagy, azt tudd, mert akkor nem a szív szól hozzád, hanem a haszonleső elme. Tehát nagyon fontos, tessék résen lenni, de ne aggódj, mindig meg fogod kapni azt az útmutatást, amire szükséged van, és amit megérdemelsz az adott pillanatban, akár emberi mestertől, akár valami esemény hozza el számodra a mesteri jelenlétet. *

* Mit jelent az, hogy megérdemelni valamiféle útmutatást? Egyszerű. Csupán csak azt, hogy képes vagy-e arra, hogy megértsd a helyzetet, ami történik veled. Van-e már olyan intelligenciád a történéshez, hogy abból meglásd a bölcsességet. Arról van szó, hogy megért-e már a jelenléted ahhoz a bölcsességhez, ami eléd tárul.*
* *

* Nem kell sehová sem sietned. Magától bontakozik ki előtted saját fényed. A lét-tudat-üdvösség minőségét ugyanis nem tudod sürgettetni, hisz túl van az elképzeléseiden. Az ember azonban úgy van kondicionálva, programozva születésétől fogva, hogy mindent ő irányíthasson. Az önvizsgálat során azonban rájössz a mögöttes erőre, arra a végtelen hatalomra, ami nem abból ered, hogy mit tudsz elharácsolni magadnak, hanem abból, hogy az intelligencia mit hoz létre számodra, amivel tudsz boldogulni, és bölcsességet felismerni belőle.*
* *

* Mindannyian már most is azok vagyunk, amik, lenni tudunk. Nem lehetséges azonban az, hogy valamivé váljunk valamiből. Az elme számára szükség van útmutatásra, hogy lecsillapodhasson és a logika vaskos falai mögül kitörhessen egy mélyebb tudatosság. *

* Fejlődési szakaszokat állapítanak meg a különböző mesteri irányvonalak. Vannak hasznos rendszerek, és praktikus eszközök, melyek felégetik az ember tudatában megbúvó erőfeszítést, mely az ösztöni szinten is már jelen van.*
* *

* Mindenki szeretne egy kiegyensúlyozott világban élni, olyan helyen, ahol nincs kötelesség, sem bűntudat, és mindenki kielégülten csak henyélne. Ez csak egy véglet lenne, ha valaki ezt az útvonalat követi ugyan úgy csapdába jut. A nem cselekvés anekdota kincset félre értik az emberek többsége, akik még nem mélyültek önmaguk fényébe. *

* Ha valaki tudatának minden zegét - zugát elkezdi kiismerni, akkor nem akadályozza meg hétköznapi munkálkodását az eredendő tulajdon létállapota. Haszna van az ülve töltött meditatív eszközök használatának, de ez nem jelent megoldást semmire, csak tisztító hatása van, a hamis dolgok eltávolítása érdekében. Ez teljesen helyénvaló, de a társadalmi élet és a civilizáció elől elzárkózni annyit jelent, mint elmenekülni a létezés formai megnyilvánulása elől. *

* Bármit, amit kizársz, azzal a létezést zárod ki. Elengedhetetlenül szükséged van arra, hogy az egóddal megéld azokat a helyzeteket, ahová téged vinni akar. Ha megtagadod, akkor csapdába jutsz, hisz az ego önmagát megtagadva feszültséget gerjeszt saját mibenlétének. *

* Megvan tehát a maga haszna annak is, ha elvonulsz, vagy kiélvezed a csendben töltött intervallumot az önismereti energia befektetéssel, de ennek semmi köze a felébredésedhez ilyen formában. Mindegyik végletet szükséges megélni. *

* *Akkor* tudod teljességében összhangba hozni magad, ha a belső világod térképezését harmonizálod a felszínen történt eseményekkel. Lehet, hogy kezdetben erőfeszítést igényel, de a gyakorlás során ez beáll, míg az egyre mélyülő haladás során, ha meditációdba mélyebb rétegeidbe jutsz, akkor már erőfeszítés nélkül eredendő állapotod kezd átragyogni rajtad, s végül odáig fajul, hogy megjelenik akadályozhatatlanul a tiszta béke sugárzása. *

* Ha így élsz a felszínen, akkor hasznára vagy önmagadnak, és hasznára vagy az embereknek és a környezetednek is a tisztább tudat virágzása érdekében. Ha valaki önmaga teljességébe belemélyed, és azzá az állapottá válik, ami eleve jelen van, (szamádhi állapot), akkor érthető, ha a létezés rajta keresztül a csendes üldögélést választja, előfordulnak ilyen szentek, ők a csendjükkel segítik a világot, jobban, mint ahogy azt te el tudnád képzelni. *

* De neked feladatod az, hogy ellásd magad és megfelelj a társadalmi elvárásoknak, mert, ha az utcára kerülsz, lehet, hogy nagy intelligenciát vált ki belőled a sok pofozkodás, de kényelmesebb otthonos biztonsági körülmények közt önmagad felé elindulni, mintha éhezve és bánkódva bánattal átitatva könnyeid nyeldesve próbálsz a zavarodottság hullámai közül kitörni. *

* Ne tétovázz hát! Éld meg a hétköznapokat úgy, ahogy azok valójában vannak, ezért pedig kezdetben arra van szükséged, hogy a neked megfelelő tudatossági technikát felhasználod. Mivel az elején nehéznek és erőfeszítettnek bizonyulhat, későbbiekben az eszközök elhagynak téged, ha elérsz arra a pontra, ahol már az energiád befelé irányul egyre jobban, a saját forrásod felé. *

* Mindaddig, amíg késztetést vagy vágyat érzel bárminek az elérésére, addig használj eszközöket, azok felszámolják a benned lévő tudatalatti erőfeszítést. Ha már egyre tisztábban érzékeled magad, akkor rátérhetsz arra, hogy ki benned az átélő, a tapasztaló, és az igazi önmagad forrása stb.*
* *

* Rögtön is kezdhetnéd az önkutatással, bár eléggé nagy intelligencia kell ahhoz, hogy a tudatod ezt képes legyen megérteni, ezért, ha te szeretnél felkészülni az énképeddel arra, hogy tisztán kezdj neki a saját utadnak, akkor neked választanod kell egy általad kedvelt technikát. Könnyebb lesz számodra, ha nem az élet pofoz végig, hanem tudatosan indulsz el saját irányodba. *

* Nagyon ritkák az olyan esetek, mikor valakinél teljesen magától történik meg az önmagára irányuló felébredés. Az ilyen embereknek többnyire előző életbeli formai megnyilvánulásai, és karmikus tendenciái juttatják olyan ponthoz a tudatukat, hogy képesek a magukkal hozott fejlettségből fakadóan bölcsességet tapasztalni az őket ért hatások közben. *

* Te ne akarj hasonlítani senkire. Nem baj az, ha valamilyen mestert kedvelsz, szíved joga saját szívedbe zárnod bárkit. De az utánzásnak megvannak a maga veszélyei. Cirkusszá teszed akkor azt, ami szent. A saját fényedet pocsékolod el. Ám ekkor sincs semmi probléma, hisz nem tudsz lekésni önmagadról. *
* *

* Sokféle emberrel tudsz találkozni, akik szintén az utat járják, a velük együtt töltött összejövetelek is felemelhetik az energiaszintedet a jelenlétedben, de ha kötődést érzékelsz az ilyen események iránt, akkor éld meg tudatosan a helyzet pillanatát, ezzel a kötődés eltűnik és bölcsességé alakítod, mély megértésbe lényegül át.*
* *

* Van egy bölcs keleti mondás: Ha a tanítvány készen áll, a mester megjelenik. Ez pedig így igaz. A mestert az ember azt hiszi, hogy mindig valamiféle emberi formában tudja csak meglelni, pedig ez nem így van. A mester a te tulajdon forrásod, aki a felszínen keresztül hat rád, hogy önmagát az egódon keresztül megismerhesse. Bármiféle formát vagy útmutatást élsz meg, az mind a te mestered kiterjesztett lénye, más néven önmagad kivetülései.
*

* Egyáltalán nem lényeges, ha már nagyon intelligens vagy, hogy különböző tanításokat olvasgass, persze ezek hasznosak lehetnek, az olyan guruktól, akiknek szavai mögött mély csend rejlik. Az elmédet megtisztíthatják, és a felhalmozott erőket, amik mélyen a tudatot alján munkálkodnak szép lassan úgy, hogy kezdetben te észre sem veszed, kitisztítják. Azonban bölcsességet a világ összes dolgaiban átélhetsz az énképeddel.*
* *

* Minél inkább tudatossá válsz, annál jobban élsz meg a világ történéseibe bölcsességet. Rájöhetsz fokozatosan arra, hogy amik hatások téged érnek, az nem más, minthogy a benned lévő forrás kiegyenlíti magát, hogy aztán felszínre jöhessen rajtad keresztül is. *

* Mivel csak te létezel egyedül az egész világon, hisz tulajdon neved lehetne akár az örökkévalóság is, ezért saját benső útmutatásod áldását hordozza legfőbbképpen minden olyan tettedben, amivel akár jóba vagy, akár nem. Hisz az egód viselkedési mintája nem azért van, hogy neked azt le kell gyűrnöd, hanem, hogy megértsd a felszínről befelé tekintve a reakcióid jelentését. *

* Léteznek olyan közösségek, ahol a tudatosabb egyének is képesek kimosni a benned lévő szennyezettséget pusztán jelenlétükből fakadóan. Azonban, ha sikerül találnod egy gurut, az elkezd vonzani téged a saját irányába, és befelé téríti az elmédet, hogy csobbanhasson a végtelen béke óceánjába, ami te magad vagy. Ha ismersz egy tényleges bölcset, aki valóban hatást tud rád gyakorolni, akkor ne vesztegesd a szabadidődet. Tartózkodj a közelébe annyit, amennyit csak tudsz, de vigyázz, ne légy a mester terhére!*
* *

* Ez is kötődésnek nézhet ki első pillantásra ugyan, de itt egy tudatos folyamat részeként jelenik meg kezdetben a kötődés. Hisz a guru és te egyek vagytok, így a külső mester befelé húz téged belülről, ennek pedig elengedhetetlen része a vonzalom, mely mentális finom állapotként jelenhet meg először, és később átalakul egyre finomabb állapottá, míg végül landol és elpárolog az eredendő állapotodban.*
* *

* Joggal mondják a nagy advaita bölcsek is, hogy az *elsődleges* segítség minden lény számára a guru csendje. Ilyenkor egy nagyon tiszta átalakulás jön létre, azonnal beépül a felszínedbe egy igazi mester jelenléte, és belülről elkezd munkálkodni, kívülről pedig folyamatosan taszítja befelé a felszíned, és a feloldódásban többé már nem lesz kérdésed. *

* Ezek a bölcsek a satguruk. Áldásos jelenlétük kegyelemmel teli, ha az intelligenciád kivirágzott keress meg nyugodtan egy ilyet, csak ülj le mellé, és nem kell csinálnod semmit, csak ülj a közelében. Egy ilyen mester környezetében aztán előbb utóbb te is satguruvá válsz. *

* A satsangoknak ez a szépsége. Aki megérett arra, hogy tisztán a saját forrása iránt ég a vágytól, hogy megismerje és elmerülhessen benne, akkor nekik ezek az összejövetelek nagyon kedvezhetnek, hisz a satsang nem más, mint olyan közösség, ahol az igazság ragyogóan tisztán jelen van. *
* *

* A guru szeretettel teli kegyelme képes úgy elárasztani, hogy a kétségeid és kérdéseid szinte azonnal szertefoszlanak. Egy satguru bölcs nem igazán használ eszközt a satsangokon, bár egyénileg bármit adhat számodra, ha még nem értél meg arra, hogy ott tartózkodj. Egy igazi mester jelenléte lényegesen lerövidíti, legalábbis látszatra úgy néz ki, mintha lerövidítené az utad. *

* Azonban ilyenkor sem történik más, mint, hogy azt kapod, amit megérdemelsz azzal, ahogy bölcsességileg befogadod a történéseid útmutatásait. Minden, ami hatás téged ér, az a beérésed eredménye, hogy mennyire tudsz kifinomodni, és a hétköznapokban bölcsé válni. *

* Végül egy gyönyörű idézet, egyik hozzám szívemhez álló mestertől, Sri Ramana Maharshi beszélgetéseiből, ami valahogy így hangzott:*
* *

* Kérdező: Melyik az, az állapot, amiben nincs szenvedés, üdvös, örök béke, élet, szeretet és boldogság van?*
* *

* Ramana: Az, amiben most vagy.






EzoNovella:



A szökőkútnál:

Még kora reggel volt, de a nyári napsütés már beragyogta a kis szobát. A padlón heverő könyveket, CD-ket, ruhadarabokat és a mintás paplant, mely lecsúszott az ágy melletti kis szőnyegre. Az asztalon hagyott ételmaradékok körül néhány légy zümmögött a reggeli csendben. Az ablak nyitva volt, verebek üdvözölték üde csiripelésükkel a korán kelőket. Egyhe kipufugógáz és akácillat keveredett a még kellemesen friss levegőben.
Botond ijjedten nézett az órájára, de hirtelen eszébe jutott hogy szombat van, és megnyugodva hevert vissza. Gondolatai Réka körül forogtak. Akarta ezt a lányt erősen. Ha lehunyta szemeit látta nevető arcát, hófehér hibátlan fogsorát, érezte hajának könnyű illatát, látta egészséges színű gömbölyű vállát, ahogy szemtelenül kikandikál piros pólójából... kecses ívű hosszú combjait jól láttatta apró kis szoknyácskája...
A mai napon szeretett volna vele találkozni, de a lány nemet mondott. Mindig valami kifogást talál... Eddig csak egyszer találkoztak. Moziban voltak, de Réka tisztes távolságban elfordult tőle, hogy véletlenül sem férjen hozzá ajkához...még a csók sem történt meg!
Talán azért vágyik rá ennyire, mert olyan elérhetetlen? Ezt ő maga sem tudja...Talán a titokzatossága?

Eszébe jutott Kati, akivel már régebben találkozott. Sokat beszélgettek, de inkább úgy mint két haver. Meglepően közlékeny volt a lánnyal, és a lány is ővele, pedig nem volt benne semmi különös, még szépnek sem volt mondható... mégis hamar elcsattant az első csók, s ő érzett valami kimondhatatlant... talán... néhány percig, de valamiért elmúlt a varázs... nem érti miért. Talán a szürkesége, valahogy olyan átlagos... Mindig csak egy bő farmert hord, bő pólókkal... bár mindig nagyon nett és ad magára... Azóta sem hívta ezt a lányt. A másik kell neki Réka!

Tegnap este barátjával jól kitárgyalták ezt a dolgot. Éppen a számítógépet javították közösen együtt, mikor Máté így szólt.
- Ez már így szokott lenni. Mindig az elérhetetlen kell. Emlékszel mennyit hajtottam én is a Zsuzsi után mire beadta a derekát?Hány csokor vörös rózsába került! Mennyire oda voltam érte! A végén mikor megkértem a kezét igent mondott, de hosszú küzdésem volt addig. - mesélte férfias büszkeséggel, de aztán hamar lehervadt a mosoly arcáról...
- Két évvel később tudod, elváltunk. Az egész úgy kezdődött hogy esténként egyre gyakrabban fájt a feje, a foga, a hasa, befelé fordult és aludt. Egyszer, amikor megmondtam neki, hogy gyereket szeretnék tőle, itt az ideje, elsápadt és percekig szólni sem tudott... Néhány nappal később így szólt:
- Nagyon nehéz megmondanom, de... téged soha nem szerettelek igazán... tudod, úgy tiszta szívvel és lélekkel, ahogy a regényekben és a filmekben... - Gondolhatod, hogy megszólalni sem tudtam. Csak néztem ki a fejemből! Akkor miért ment hozzám? Miért nem mondta meg az elején? Kérdeztem is tőle ugyanezt, de ő így válaszolt.
- Még kiforratlan voltam. Nem ismertem eléggé a saját érzéseimet...Könnyen befolyásolható voltam. Úgy éreztem, de még most is, hogy senki nem fog így szeretni engem... De nem jó ez így egyoldalúan...
Botond csak a fejét csóválta. -
- Ilyenek a nők! Maguk sem tudják mit akarnak!

Már kezdett egyre forróbban sütni a nap. Botond behúzta a piros sötétítőfüggönyt, és újra elnyújtotta magát az ágyon. Most valamiért úgy érezte nincs kedve semmihez. Teljesen össze volt zavarodva. Még nem tudta azt sem mi lesz a programja.
Kint feltámadt a szél, enyhülést hozva a fülledt melegben. A piros sötétítőfüggönyön át is érezni lehetett a hüssítő légmozgást. Az akácillat erősödött. Egy darázs riadtan keringett a szobában, majd gyorsan kirepült a függöny alatt.
A férfi gondolatai Réka körül forogtak... Megpróbált még aludni egyet... A hangok egyre inkább elmosódtak körülötte...
Álmában is a lányt látta maga előtt. Nevetett gyöngysor fogai közt rá, ahogy a rózsacsokrot adta neki de egyszercsak megfogta a csokrot és összetaposta... Ezután tovább csilingelt kacagása. A lány erősen szorította kezét, szinte elzsibbadt. Akkor látta, hogy már a jeggyűrű az ujján van. Húzta őt a kirakathoz, és az összes ruhát megvásároltatta vele, ami a butikban volt... Otthon pedig kényelmesen ült a fotelban győzelemittas tekintettel, miközben ő porszivózott...
Hirtelen elé villant egy kép amit lelki szemeivel látott. Kati szomorúan lépked egy réten kék virágok között. Ő is ott van, a lány felé közeledik. De olyannak tűnik mintha már nem is élne. Szinte átlátszó... csak nézi őt szomorú szemeivel, melyek szinte beszélnek...végül megszólal de csak suttog, mint a szellő:
Az számít amit a szívünk mélyén érzünk... A többi csak máz, és játszma. El kéne végre felejtened a játszmázást és az egó érzéseidet... Egy nő nem tárgy vagy szép kacat, amit csak úgy meg lehet venni rózsákkal, ajándékokkal, drága éttermi vacsorákkal és könyvekből tanult szerelmi művészettel...
A férfinak eszébe jutott a találkozás Katival. Amikor egy rendezvényen beszélgettek, táncoltak... De most úgy élte át újra, ahogy akkor igazából érezte a lelke mélyén... Nem kellett előtte semmit színlelnie. Teljesen önmaga lehetett... Olyan természetesen beszélgettek a legtitkosabb dolgokról is, mintha már nagyon régóta ismernék egymást. Teljességet és harmóniát érzett... Ezután szállt el a varázs... Hirtelen felocsudott, hogy már nincs miért küzdenie. Mindig lelki táplálékul szolgált neki, ha küzdenie kellett egy nőért. A büszkeség érzése, amikor sikerült valakit meghódítani... ez hiányzott neki ebből a kapcsolatból. Mert csak jött minden magától, a szívből... Az a sok egó érzés, minden mást elnyom... rátelepszik a lélekre mint sötét takaró...eltakarja az igaz szeretet fényét... amikor nem figyelünk belső érzéseinkre...

A csengetésre tért magához. Barátja jött hozzá, és büszkén számolt be újabb hódításáról. De Botond már oda sem figyelt rá. Rendberakta szobáját, evett valamit, lezuhanyozott, felöltözött és felhívta Katit.
A lánynak színte sírós lett a hangja a meghatottságtól.
- Hát mégsem felejtettél el?...
- Ráérsz ma délután?
- Igen, természetesen!
A barátja cinkos mosollyal nézett rá, miközben a számítógépet javítgatták tovább.
- Valami újabb hódítás?
- Egyszer majd te is megérted, hogy van ami sokkal fontosabb a hóditásnál... Barátja értetlen arccal bámulta.

Végre eljött a találka ideje! Ez a kevés idő is olyan hosszúnak tünt... Felhúzta könnyű nyári cipőjét és elindult. A téren a szökőkútnál találkoztak. A lány könnyű kis nyáriruhában várta. Hullámos világosbarna haja fel volt tűzve, láttatva kecses kis nyakát. Csak mosolygott meghatottan. Boldogan átölelték egymást, ajkuk gyengéden összeért... Mindketten ugyanazt a teljességet és harmóniát érezték, mint álmukban...Megszünt előttük tér és idő...mintha egy másik dimenzióban lettek volna...
Csak a szökökút csobogott mellettük...

(Anikó)



Gyertyaláng:

Az égbolt szürkén nézett a kis falura, s néhány hópihe szállingózva búcsúzott a téltől, perdültek egyet vidáman, majd az útra érve vizcseppekké váltak. A sötétszürke felhők továbbtornyosultak, majd a hópelyheket esőcseppek váltották fel.
A fákon már duzzadtak a rügyek, nyílni kezdett a hóvirág. A kis házak ablakai megnyíltak és szomjasan engedték be a friss levegőt melyben már érezni lehetett a tavasz illatát. A kertekben üde zölden sarjadt a fű. A cseresznyefa ágán szarka billegett és tekintgetett be a nyitott ablakon. A függönyt egyre erősebben lobogtatta a szél. Az asszony nehéz mozdulattal felkelt ágyából és becsukta az ablakot. Hirtelen szédülni kezdett, le kellett gyorsan űlnie a fotelba, mely az ablak előtt állt.
Gondolatai élete értelmén és évei körül peregtek. Egyetlen fia már családot alapított, unokája már három éves de elég ritkán látogatják, ő sem zavarhatja őket gyakran, mert nagyon elfoglalt emberek a fia és a menye is. Férjével már rég külön élnek, elköltözött egy másik nőhöz, aki húsz évvel fiatalabb nála. Azóta sem jelentkezett, pedig a válás sem történt meg hivatalosan.
Egyedül küzködött súlyos betegségével, és életének értelmén töprengett. Úgy érezte, hogyha örökre lehunyná szemeit, akkor sem hiányozna senkinek. Lehet, hogy ennyi volt csak és vége is már? Vajon tényleg van túlvilág? Azokra gondolt, akik már beszéltek különös halálközeli élményeikről, a testen kívüliségről, az alagútról és különféle fénylényekről. De nem- e csak az elme furcsa játéka ez hasonlóan ahhoz, mint amikor a tűz lángja nagyot lobban még utoljára mielőtt végleg kialszik. Talán az egész csak az agy kémiai reakciójaként magyarázható az idegrendszer védekezéseként hogy könnyebben elviselhető legyen utolsó útunk a halál előtt?

Nemrég műtötték rosszindulatu daganattal. A szomszédból Évike néha segít neki, vígasztalja őt. Gyakran mondja neki, hogyha ő is akarja akkor meg fog gyógyulni! Csak éreznie kell, hogy van még értelme az életének. Hiszen még korai lenne meghalnia az ötvennégy évével! Éppen tiszta ágyat húzott neki ez a kedves teremtés, mikor már nem bírta tovább szíve a bánat súlyát, és így szólt:
- Bárcsak mindenki olyan jóságos lenne, mint te. Látod, a fiamék felém sem néznek. Az unokámat egy éve nem láttam már. Tőlük akár meg is halhatnék már, azt sem vennék észre... - mondta keserűen Gréta, és a kövér esőcseppeket nézte ahogy szétfolytak az ablakon.
- A gyerekek már ilyen hálátlanok! Ezért már nehogy búsúlj! Látod, az én lányom ahogy betöltötte a tizennyolcadik évét el is költözött a barátjához. Csak akkor néz felém, ha pénzre van szüksége. De van ám azért más értelme is az életnek! Én bizony már bárminek tudok örülni. Ha süt a nap azért, ha esik akkor azért! Örömöm lelem abban is, hogy neked segítek.
- De te legalább egészséges vagy. - mondta Gréta Évike gömbölyű karjait nézve, ahogy munka közben feltűrte pulóverjének ujját.
- Mostmár igen. De mikor a lányom elment itthonról én is belebetegedtem szó szerint. Gyomordaganatot kaptam. Megműtöttek, szerencsére még időben. Azóta nincs semmi bajom.
- De nálam még kialakulhat áttét, hiszen mindenem fáj már, és olyan gyengének érzem magam.
- Dehogy alakul! Neked még élned kell, bőven van feladatod.
- Félek a haláltól. - mondta Gréta és szégyenkezve lesütötte szemeit.
- Nincs halál! Csak másik dimenzió. Amikor már tényleg befejeztük minden feladatunkat, vagy elakadunk véglegesen feladataink közben akkor halunk meg!
- Erre még nincs bizonyíték. - mondta kesernyés mosollyal Gréta.
- Akkor most meg fogsz lepődni. - mondta titokzatos arccal Évike. Van gyertyád? Igen, ott a konyhaszekrény tetején, de mire kell az? Mielőtt válszt kapott volna, Évi már meg is gyújtotta a gyertyát. Fénye melegséggel töltötte be a szobát, melyre már nehéz paplanként borult a szürkület.
- Most leülök ide a gyertya mellé. Nézzél engem úgy, mintha távolba néznél átt a válam fölött, de ne mozgasd a szemed. - mondta Évi határozott hangon. Gréta egyre élesebben kezdett látni egy felhőhöz hasonlító halványzöld valamit, ami barátnője válla és feje fölött körvonalazódott. Már egészen tisztán látta, de szeme elfáradt, nem tudta tovább mozdulatlanul tartani. Igy a különös látvány is szertefoszlott.
- Mi volt ez? - kérdezte csodálkozva Gréta. Biztosan te is hallottál már az auráról. Mindenkinek van, és egyénenként eltérő színű. Most tedd eléd a két kezed és nézd a fehér fal hátterével, úgy ahogy az előbb.
Már gyorsabban sikerült előhívnia tekintetével ezt a különös látványt. Ujjai között is ugyanaz a felhőszerű körvonal látszott, csak halványsárga színben. - Most pedig úgy nézd, hogy a sötét szekrény legyen a háttér...
Gréta rövid időn belül keskeny fehér csíkot látott körvonalazódni. Ahogy ujjait egymáshoz érintette majd újra eltávolította egymástól a fehér körvonal utána is olyannak tünt, mintha összekötné ujjai hegyét.
Évi jól értette, mit néz barátnője.
- Látod, ez az asztáltested. Ez az ami megmarad a halál után is... Gréta megdöbbenve nézett maga elé. Alig hitt a szemének és a fülének... De életének értelme még mindig egy nagy kérdőjel volt...
Már teljesen beesteledett, mikor Évi elköszönt és hazament. Az asszony megint magára maradt. Meggyújtotta újra a gyertyát és meredten nézte lángjának udvarát. Egyre inkább egynek érezte magát a gyertya lángjával. Már nem érzett félelmet és feszültséget. Szíve körül erősödni kezdett egy kimondhatatlan melegség. Érezte ahogy zajlik körülötte mindenütt az élet. A kis házakban a sárgán világító ablakok mögött, az utcán, a boltban, a falun túl... Az emberek körül aurák halványzöldben, kékben, narancsszínben, sárgában... asztráltestek fehéredtek a sötét éjszakában... A vonat távoli zakatolása, kutyák ugatása... az eső ritmusos kopogása az ablakpárkányon... Szíve csordultig telt szeretettel az egész világ iránt... Már elmúlt rossz közérzete is. Nem érzett fájdalmat hasában a hosszú űcsörgés után sem.
Mindenki iránt aki valaha megbántotta különös... de megbocsátást érzett. Jókedvűen aludt el, és lélekben megfiatalodva talált rá az első napsugár patyolattiszta ágyában.

Felkelt, rendbeszedte magát, felhívta Vilmost a magányos mogorva özvegyembert aki nemrég költözött a szomszédba. Meghivta ebédre. A főzés után kissé elfáradt, jól esett leülnie.
Egész délután beszélgettek, alig fogytak ki a szóból. Később kiderült, hogy egy iskolába jártak még annak idején!

(Anikó)



Az angyal

Leszállt az este. A távolban még látszott néhány világosabb felho, de szép lassan azok is továbbúsztak. Az utcai lámpák már világítottak a parkban kis fapadok közelében.
A no az órájára nézett. Még működött benne az elem. Csomagjából kivett egy fakó piros plédet és a padra terítette. Kis csomagját a feje alá tette, és megpróbált elaludni. Kihalt volt már a park, csak néhány párocska sétált el mellette.
Fáradt volt már és éhes. Még azért van egy kevés pénze. Szerencsére jó ido van, nem fázik. Megpróbál nem gondolni a jövore, és túlélni a napokat. Az akác nehéz illata elborította a kis parkot, az égen csillagok ragyogtak. Mariann kinyitotta szemeit és a csillagokat nézte. Eszébe jutott, hogy már kislánykorában is mennyire szerette nézni oket. Hirtelen peregni kezdett elotte élete filmje. Édesanyját látta báli ruhában végigpörögni a kis lakásban, és hallotta boldog nevetését. Valami mindig hiányzott az életébol. Egy testvér, mert egyszem gyermekként nott fel, ennek minden elonyével és hátrányával. Minden megadtak neki, minden divatba jött játék, késobb ruha az ové volt eloször mindig az óvodában, majd az iskolában. Irigyelték is sokan ez miatt, ezért nagyon büszke és hiú is volt. Eszébe jutott, hogy nem volt valami jószívű gyermek, néha csúfolt más szegényebb gyermekeket, lenézte oket. Egyszer egy fiúba azért mégis nagyon szerelmes lett. O maga sem tudta miért. Pedig a fiú szegényebb volt, de annál gazdagabb lélekkel megáldva. Szép volt a lány, a fiú is szerette ot. De a gog gyozött benne és mégis szakított vele. Késobb felnott korában már olyan férfiakkal állt csak szóba, akiknek tele volt a zsebük. Késobb feleségül ment egy gazdag üzletemberhez, de csak a pénze miatt, mert más nem számított neki. Dolgoznia soha nem kellett, eltartotta a férje. Gyermekük nem született, így az örökbefogadáson gondolkodtak már, mikor megtörtént a tragédia.
Férje egy rossz üzletre tett szert, és mindenük elúszott. Ezután rendszeresen inni kezdett. Eloször csak keveset, majd egyre többet. Végül megfulladva találtak rá egy esos hajnalon az utca kövén... Ezután egy szép tavaszi napon jöttek lefoglalni a szép nagy lakást, melyet jelzáloghitel terhelt. Iszonyú volt az a nap. Összeszedte kis csomagját ami volt, és neki a világnak! Szülei kimentek Amerikába, a lakás sincs már meg, testvére sincs, senkije, még ismerose is alig. Hova menjen?

Az égbolt egyre sötétebb árnyalatot öltött, a csillagok biztatóan néztek rá. Számára már csak a most létezett. Nem is mert a jövore gondolni. Megpróbált elaludni. Hirtelen úgy érezte, mintha valaki nézné. Kinyitotta szemeit. Egy szép noi alakot látott maga elott, aki úgy nézett ki, mintha a régi korokból pottyant volna ide. Mariann zavarba jött.
- Nem tudok hol aludni... Nincs otthonom...
- Ne röstelkedj Mariann, tudom...
- Honnan tudod, ki vagy te?
- Régóta ismerlek, már kislány korod óta figyellek. Megpróbáltam felvenni veled a kapcsolatot, de soha nem figyeltél rám. Mindig rossz úton haladtál, s annyit hibáztál életedben, hogy látod ez lett az eredménye.
Mariann megzavarodva nézte. Rosszul estek neki ezek a szavak, de a szép noalak annyira oszintén és szeretettel beszélt, hogy nem tudott érte haragudni. Elgondolkodott... - Mindig rossz úton? Ezt hogy érted?
- Soha nem figyeltél a szíved hangjára. Talán csak egyszer, mikor Márkkal szerettétek egymást. Ez volt életed egyetlen jó döntése, mert akkor a szívedre hallgattál. De mikor mindenkit kigúnyoltál és lenéztél, nem önmagad voltál. Akkor sem, mikor érdekbol mentél férjhez. Rengeteg karmát csináltál magadnak. Talán ha szíved egyszer majd megtelik szeretettel, meglátod a fényt, ami megvilágítja utadat... Akkor még van lehetoséged kijavítani hibáidat, és ha kerüloúton is, de elérni célodat..
- Ki vagy te?... Mire választ kapott volna a szép noi alak eltünt.
Közben felkelt már a nap, s vidám emberek járták a kis parkot. Gyerekek játszottak, mindenkinek a délelotti nap derűs fénye tükrözodött a szemében. Feje fölött galambok repültek. Egy asszony kisgyermeket vitt a karjában. Van aki munkába sietett éppen. A valóság ezernyi színben tündökölt. Egy kislány odament Mariannhoz. - Odaadom a tízóraim jó? Én úgy sem szeretem.
- Köszönöm... - rebegte és szeme megtelt könnyel... Megette a szalámis zsömlét, összecsomagolta a fakó piros plédet, és elindult. Hagyta, hogy a lába vezesse. Majdnem a hirdetooszlopba ütközött. Ekkor látta meg a hirdetést: "Holéczi Márk bentlakásos bejárónot keres."
Köszönöm... rebegte a felhoket nézve Mariann, és elindult a Nefelejts utca felé...

(Anikó)



Árnyékok tánca I.

Leszállt az este. A domboldalon valahol tűz pislákolt, távolabb néhány utcai lámpa világított. A gyorsan kúszó fehér szélű felhők közt kibújt a Hold, s a fák megnyújtva vetítették árnyukat a keskeny kis kerti ösvényre. A frissen nyíló orgonabokrok között egy macska lopakodott. A levegő tele volt orgonaillattal a fehér és lila virágoktól.
A Hold újra elbújt és sötétség borult a kertre. Hirtelen kutyák ugatása törte meg az esti csöndet. A fák lombjai egyre mélyebbre hajladoztak, a macska riadtan menekült a bokor aljába. Amikor a Hold újra előbújt, az árnyékok, mint megannyi szellem őrült táncot jártak az ösvényen és a kis ház falán. Ez a tánc egyre gyorsult, végül minden árny egybemosódott, s nem lehetett mást látni csak egy forgó gömböt, mely egyszer csak világítani kezdett...
A kis ház ablakai már sötétek voltak, s a család békésen aludt. Az emeleti szobában a gyerekek ablaka nyitva volt, a függönyt lágy szellő mozgatta... A konyhába erős fény tört be valahonnan, a borosüveg felborult az asztalon, s a nedű mint valami gyors patak folyt végig az asztalról a kék-fehér sakkkockás kőre. A redőny megadta magát, és leszaladt. Csak a lámpa pislákoló fénye törte meg néha a konyhára borult sötétséget.
A szülők a konyha melletti szobában aludtak, mégsem ébredtek fel a zajra. Reggel ragyogó napsütésre ébredtek. Örült a család, mert hétvége volt, és tovább lehetett pihenni. A gyerekek már előbb fent voltak. Roland csodálkozó szemekkel tette vissza a bohócot a polcára, és majdnem elbotlott a távirányításos kisautóban, amit emléke szerint édesanyja elrámoltatott vele, ő nem hagyta a szoba közepén.
A két kislány is felébredt. Nagyon titokzatos arccal ültek a reggelihez, és egyfolytában sutyorogtak valamiről. Úgy tünt, mintha különféle jeleket rajzoltak volna a levegőbe, és egész délelőtt a felhőket nézték. Roland nagyon rosszul érezte magát köztük, mert dedósnak nézték, mivel még csak első osztályos, Vanda bezzeg már ötödikes, Gerda pedig hetedikes. Biztosan megint valami "női dologról" fecsegnek. - gondolta szomorúan és egyre magányosabbnak érezte magát.
- Anyúú, unatkozom! - nyafogta kedvetlenül a konyhában. Az anya értetlen arccal takarította a ragacsos konyhaasztalt, az apa a redőnyt szerelte.
- Akkor gyere, segíts nekem! Hozd ide a felmosót! Ragad az egész konyha. Én ezt nem értem. Talán szellemek jártak itt éjszaka?
- Már megint csak a munka... - duzzogott Roland. Bezzeg a lányok most is csak a konyhaajtóban ácsorognak és vihognak.
- Igen anyu, ahogy mondod, szellemek jártak, és mindenféle lények! Láttuk éjszaka a táncukat is. Arra ébredtünk és... - mondta volna tovább Vanda, de Gerda betapasztotta kezével a száját. Nem megmondtam, hogy titok! Sutyorogta mérgesen. Vanda riadtan kiszaladt a konyhából Gerda nyomában.
Az anyjuk mérgesen csóválta a fejét.
- Ez hallatlan! - csodálkozott az apa. Az előbb még teljesen tiszta volt az ég, most meg hogy beborult. Pedig szerettem volna füvet is nyírni ma.
- Érdekes, hogy ez eddig nem jutott eszedbe. Mindent örökké mondanom kell!
- Most mit panaszkodsz? Nemrég csináltam meg a redőnyt.
- Még szép! Nagyon nagyra vagy ezzel is!
- No ebből elég! - mondta Gerda, és újra kiszaladt a kertbe. Állandóan veszekednek! Tegnap este is veszekedtek. - szomorkodott a kislány.
- Ne szomorkodj! Tudod jól, hogy mi választottuk oket, mielőtt megszülettünk.
- Ez tényleg így van? - kérdezte Gerda bizonytalanul.
- Hát nem emlékszel rá?
- Valamire igen, de olyan, mintha álmodtam volna.
- Látod, hogy igaz, hiszen egyszerre nem álmodhatjuk ugyanazt!
- Ezt az öcsi is tudja?
- Az öcsi nem tud szerintem semmit. Csak azt hiszi el, amit ő lát. Mindenben csak a felnőtteket akarja utánozni.
- És ha látja?
- Akkor beszélne róla.
- Mi sem beszélünk, mert nem tudjuk, hogy más látja-e és félünk attól, hogy flúgosnak fognak nézni. Tudod, a felnőttek, akik szintén hívők azt mondják az ilyenekre, hogy szkeptikusok.
- Akkor az öcsénk szkeptikus? És a szüleink is?
- Biztosan, mert ha angyalokról és szellemekről beszélünk, mindig azt mondják, hogy zöldségeket beszélünk.
- És mi van akkor, ha mégis látják, csak nem merik bevallani, mert ők is ugyanúgy azt hiszik, hogy flúgosnak nézik őket?
- kérdezte Vanda bölcsen.
- Mit gondolsz, ma éjjel is eljön a fénygömb? - tűnődött Gerda.
- Mi lehet ez a jelenség? - kérdezte Vanda, bár valamit érzett, de nem tudta megfogalmazni, hogy mi az. Talán ahhoz hasonló, mintha mágnessel húznák felfelé.
- Nem lehet, hogy egy időkapu?
- Ez nem időkapu. Az csak a fantasztikus filmekben van. Ez valami egészen más. Olyan...
- Gyerekek! Kész a vacsora! - törte meg beszélgetésüket édesanyjuk hangja.
A család az asztalhoz ült.
- Már megint palacsinta... - morcogott Roland.
- Sajnálom, más nincs most! - mérgelődött az anya.
- Ebben a feszült légkörben meg lehet őrülni! - mondta az apa.
Roland felállt és kirohant a konyhából, meg sem állt a kertig. A diófa alatt leült a kis padra, és a csillagokat kezdte számolni. Négy, öt mondogatta magában, mikor egyszer csak megjelent előtte valami, ami fehér volt és fényes. A kisfiú úgy érezte, mintha valami húzná őt valahová befelé. Szíve körül egyre erősödő nyomást érzett.
Az apa és anya éppen a szobájukban vitatkoztak még, mikor a két kislány pizsamában kisurrant a kertbe. Az árnyékok tánca most is ugyanúgy felgyorsult. Kavargott a sokféle alakzat a levegőben, majd egy gömbbé formálódott, ami egyre fényesebben világított. Kissé félve közelítettek felé, de kíváncsiságuk erősebb volt a félelemnél. Tisztán érezték, hogy oda kell menniük. Megfogták egymás kezét, s egyre közelebb mentek a gömbhöz. Hirtelen erős forróságot és szorítást kezdtek érezni a szívük körül. A fény egyre erősödött körülöttük, a kert és a környék egyre kisebbnek látszott. Mégis láttak minden falevelet bennük a finom erezettel, a kis levelibéka csillogó szemeit. Öccsük szaladt feléjük, s egyre szorosabban ölelték egymást ők hárman. Kimondhatatlan szeretetet és erőt éreztek körülöttük. Úgy tűnt mintha távolodnának a földtől, s egyre kisebb lenne minden körülöttük. Újabb árnyékok vetültek rájuk a fénybe újabb táncot járva, s ez így ment tovább. Később egyre több világító fehér lény vette őket körül. Egyszer csak az egyik odalibbent közéjük.
- Sziasztok! Én leszek a kistestvéretek, februárban fogok megszületni.
A három gyerek megszólalni sem tudott a meglepetéstől.
- Biztosan álmodom. Mondta Roland.
- Nem álmodsz. Az életedet álmodod! Egyszer majd megértitek az igazságot. - mondta a lény, és továbbillant.
Ezután Kati néni fényes körvonalait látták. A gyerekek annyira meglepődtek, hogy köszönni is elfelejtettek. Egyre közelített feléjük és megszólalt:
- Ahhoz hogy az igazságot értsétek, jónak kell lennetek. De nem azért, hogy mások jónak lássanak, hanem a szívetek mélyén is jónak kell lennetek. Ne a harag, az irigység és a bosszúvágy vezéreljen benneteket, mert ezek hamis érzések. A szíve mélyén valójában mindenki jó.
A gyerekek még mindig nem tudtak megszólalni a meglepetéstől, de mélyen átéreztek minden egyes szót, mondatot.

A három gyerek az öreg diófa alatt ébredt. A még ritkás falevelek közt játékosan simogatta arcukat a reggeli napfény. Az egyik ágon rigó fütyült, a hintaágyon egy kis bohóc hevert egy megkezdett tábla csokival, mely már olvadni kezdett a nap melegétől.
- Hogy kerültünk ide? - kérdezte Roland a két kislányt. Már ők is ébredeztek, s csodálkozva néztek körül. Egy darázs a mellettük nyíló pitypangokra szállt, és megpihent.
- Olyan furcsát álmodtam. Egy fényes gömbben álltam és világító alakokkal beszélgettem. Egyik azt mondta, hogy ő lesz a kistestvérünk jövő februárban.
- Én is ugyanezt álmodtam. - válaszolt Gerda zsibbadt lábát maszírozva.
- Akkor egyszerre nem álmodhattuk ugyanazt! - vágta rá Vanda.
Elmélkedésüket édesanyjuk hangja törte meg.
- Gyerekek! Hol vagytok? - kiabálta konyharuhával a kezében.
- Itt vagyunk! - válaszoltak vissza szinte egyszerre, s táncos mozdulattal szaladtak befelé.



Árnyékok tánca II.

- Hej, de korán keltetek ma! Már ki is mentetek a friss levegőre? Azért átöltözhettetek volna lányok, mert így piszkos lesz a pizsamátok.
- Már úgyis piszkos volt. - mondta Vanda cinkos mosollyal, s mint egy kis angyal, leült a konyhaasztalhoz, ahol már a reggelijük várta őket. A másik két gyerek némán követte. Miután illedelmesen megitták a kakaójukat is, szépen megmosták a kezüket, a lányok pedig átöltöztek. Ezután angyali mosollyal az arcukon megírták a házi feladatukat, majd a hintaágyra ültek tanulni. Később öccsüknek is szó nélkül segítettek a számtan házi feladatában.
Később a gyerekek már egyre inkább "belefáradtak" a jóságba. Vanda újra csúfolni kezdte kisöccsét, mert az véletlenül leette a pulóverjét reggelizés közben. Gerda hirtelen fájdalmat érzett szívében, és így szólt Vandához:
- Nagyon jól esik gonoszkodni?
Roland pedig sírva szaladt fel szobájába átöltözni. Már nem talált más tiszta pulóvert a szekrényében a rikító narancsszínü fehér csíkoson kívül, melyet ki nem állhatott. Leszaladt a konyhába, hogy igyon egy szörpöt, de anyjukat már nem látta sehol. Apjuk egy széken állt és a redőnyt szerelte morcosan.
- Hol van anyu? - kérdezte a kisfiú, a mosatlan edényeket nézve, melyek már tornyokban álltak a mosogatóban, a feje fölött pedig néhány légy zümmögött.
- Elment dolgozni. - válaszolt egykedvűen az apa, egy sárga nyelü csavarhúzóval a kezében. Azon töprengett, hogy felesége mostanában egyre gyakrabban dolgozik hétvégén is... legalább addig is béke van...
A két kislány a kert végében labdázott, mikor eszükbe jutott újra az éjszaka történt furcsa élmény.
- Ha mindannyian ugyanazt álmodtuk, akkor nem lehetett álom, akkor valóság volt! De mi történhetett? - méltatlankodott Vanda.
- Igen valóság volt. Az élet pedig álom, ezt mondta a leendő kisöcsénk. - magyarázta Gerda kezében egy csigával, mely éppen kitolta végre mind a két szarvát.
- Az élet nem lehet álom, mert akkor aludnánk most, nézd megcsípem magam és fáj!
- Igazad van, akkor lehet, hogy butaságokat mondott a leendő kisöcsénk... vagy mégsem?
- De mi lehetett az a sok furcsa világító lény? - csodálkozott Vanda, és egyszer csak kezdte úgy érezni, mintha mindez már egyszer megtörtént volna.
- Azoknak a szelleme volt, akik már nem élnek, de ott volt Kati néni szelleme is, pedig ő él! Nagyon is! Mindenki azt mondja róla, hogy ő egy igazi angyal, mert mindenkinek mindig segít.
- Akkor az igazi angyalok szelleme is ott volt! - vágta rá boldogan Vanda. Feltűrte pulóverjének ujját mely mindig lelógott a keze fejére, s égkék szemeit megpihentette a habfehér felhőkön.
- A szellemek ott fönt vannak az égben? - kérdezte, mintha már nagyon sokat tudna mindenről.
- Nemcsak az égben, mindenütt ott vannak csak nem mindig, lehet őket látni. - válaszolta Gerda nagy bölcsen.
- Nézzétek mit fogtam! - zavarta meg elmélkedésüket Roland. Kezében egy tücsök kaparászott, de ahogy kinyitotta tenyerét ijedten elrepült. A kisfiú csalódottan nézett utána.
- Legyünk nagyon jók, ne csúfoljuk az öcsit sem! - súgott össze a két kislány.
- Minden leckéd megvan? Bepakoltál a táskádba és a ceruzáidat is kihegyezted?
- kérdezte Gerda anyáskodva az öccsét és megsimogatta buksiját, szívét pedig a szeretet érzése melengette.
- Most olyan vagy pont mint anyu... - mondta Roland, és elpityeregte magát.
- Miért sírsz? - kérdezte a kislány csodálkozva.
- Mert hiányzik anyu. Már reggel óta elment, lassan este lesz és még mindig nincs. Hol lehet?
- Tudod, apuval sokat veszekednek, biztos elment a nagyihoz, hogy kipanaszkodhassa magát. - mondta Gerda, s most úgy érezte, mintha már ő is felnőtt lenne, és eszébe jutott, hogy mennyire nem jól van ez így, hiszen a nagyi nem szereti aput. Egyszer régebben, mikor o is ott volt a nagyinál, hallgatózott, mit beszéltek anyuval. A nagymama arról beszélt, hogy apjuk mennyire nem törődik az otthoni dolgokkal.
- Miért nem harcolod ki, hogy ő is elmosogasson és segítsen néha? Hiszen te is dolgozol, sokszor még hétvégén is! A lábaid sem érzed mire hazaérsz! - ilyeneket mondott a nagymama, s ezután anyu még undokabb volt apuval. Ezt ő tisztán látta, pedig még csak tizenhárom éves múlt. Most pedig... mintha egyáltalán nem is gondolna rájuk! Mintha vissza sem akarna jönni...

Az égbolt alja már vörösen izzott, de anyjuk még mindig nem jött haza...
Holnap már iskola, be kell még pakolnom a táskámba, a törit is át kéne még néznem... - gondolta Gerda kedvetlenül, s becammogott a házba. Kisöccse úgy követte, mintha az árnyéka volna.

Egy borongós júliusi reggelen arra ébredtek, hogy édesapjuk csomagolt. Azt mondta, hogy Németországban talált egy jól fizető állást, ráadásul németül is nagyon jól tud, akkor miért ne használná ki ezt a lehetőséget? Anyjuk úgy tűnt mintha örülne is ennek, mert lelkesen segített csomagolni, és dúdolva hajtogatta a frissen vasalt ingeket.
A gyerekek már javában élvezték a nyári szünet örömeit, a bizonyítványuk is jó lett. Csak lehetne jobb idő, bár anya azt mondta, hogy kell a kertnek az eső. Így a kis fürdőmedencéjük felfújva bár de üresen állt a diófa alatt.
Éppen csigákat szedtek egy nagy üvegbe, amit teleraktak salátalevéllel, de eleredt az eső, s így be kellett menniük a házba. Az apjuk már a cipőjét húzta, és vidáman búcsúzkodott.
- Aztán jók legyetek ám!
Miután elment, anyjuk nekilátott a mosogatásnak, főzésnek, égett keze alatt a munka. Délután odament a gyerekekhez és így szólt:
- Holnaptól nálunk lesz a nagymamátok, hogy segítsen, míg apátok távol van.
- Jaj de jó, itt lesz a nagymami! - örült előre Roland. A két kislány összenézett, és mindketten tudták mire gondol a másik. Nagymami mindig csak akkor jött eddig is, mikor apu nem volt itthon.

Másnap délután érkezett a nagymamájuk. Boldogan csüngtek rajta mindannyian, az anyjuk pedig ágyat húzott a vendégszobában. Estefelé kitisztult az ég, s a lemenő nap fénye pirosra festette a szétoszlott felhőket.
- Gyertek drágáim, üljünk egy kicsit a hintaágyba és beszélgessünk! Olyan régen nem hallottalak már benneteket! Meséljetek valami szépet nekem! A lányok összenéztek, és azon gondolkodtak, hogy a nagymamának elmeséljék e különös történetüket a fénygömbbel. Egyre inkább érezték, hogy el kell mesélniük, hiszen a nagyi nagyon jól tud titkot tartani.
Már teljesen besötétedett mire a gyerekek befejezték történetüket. A nagymami összekulcsolt kézzel hallgatta őket az ég felé nézve. A Hold is feljött már, mikor készültek bemenni a házba.
Hirtelen feltámadt a szél és a sűrű lombos fák egyre mélyebbre hajladoztak, mintha bókolnának az eljövendő estének. A kis kerti ösvényre és a ház falára megnyúlt árnyak vetődtek...
- Mindjárt jön a fénygömb! - mondta Gerda. A nagyi ijedten keresztet vetett, és betessékelte a gyerekeket a házba. Miután bementek, kétszer is ráfordította a kulcsot a zárra.
- Istenem segíts! - rebegte kétségbeesve, és gyorsan leült a fotelba. A gyerekek kíváncsian néztek ki az ablakon, de nem láttak semmit.
-Biztos közeledik a világvége. - sopánkodott a nagyi. Mindenki mondja, hogy nemsokára itt lesz...
- Nem lesz világvége! - mondta Gerda mérgesen. Mi úgy sem hagyjuk, hogy az legyen!
Mikor végre megnyugodott a nagymami, mindannyian aludni tértek a saját helyükre.
Másnap reggelre semmi változás nem történt a házban, minden a helyén maradt. Éppen a reggeli után játszadoztak, mikor nagymama így szólt. Öltözzetek fel szépen, elmegyünk a templomba. - mondta, s közben fekete ruhájának a gallérját igazgatta. A gyerekek meglepődtek.
- Mi nem szoktunk templomba járni. - mondta Roland szégyenlősen.
- Tudom, de most már járni fogtok! - makacskodott a nagyi.

A templomban hűvös volt, és kellemes illat. Mindenki némán ült a padokban összekulcsolt kézzel, ahogy a nagyi. A gyerekek is összekulcsolták a kezüket és akaratlanul is a fénygömbre gondoltak, s újra átérezték azt a szeretetet és harmóniát, amit akkor éreztek. Lelki szemeikkel látták Jézust, ahogy szenvedett a keresztfán és mégis fény vette körül... A szeretet és megbocsátás fénye. Szemük előtt egybemosódtak a lobogó kis mécsesek. Nagyon mély áhítatot éreztek, a szemük megtelt könnyel.

Szótlanul léptek ki a forró napsütésbe. A nagymami átölelte őket, s érezte, hogy unokái mások mint a többi gyermek... Hazafelé menet így szólt.
- Már elég érettek vagytok ahhoz, hogy megosszak veletek egy titkot, de erről még ti sem beszélhettek senkinek. Februárban kistestvéretek fog születni. Anyátok tegnap újságolta nekem. Még hét hónap...



Árnyékok tánca III.

Teltek a hetek, hónapok. A fiatalos és energikus nagymami sokat segített a ház körül, kiválóan főzött és takarított, s mindezt szinte fénysebességgel csinálta, mintha egyszerre hat keze volna, és még maradt ideje unokáira is, esténként pedig a Bibliát olvasgatta a levélmintás fotelban.

A kis faluba beköszöntött a nagy havazás, pedig már bőven február volt. A süvítő szél vadul kavarta a lehullott friss havat a kertben. A fák zuzmarás ágai fájdalmasan hajladoztak. A gyerekeknek hószünetet rendeltek el az iskolában. Szinte minden út járhatatlan volt. Még Roland és két nővére is behúzódott a házba, és szomorúan nézték az ablakon keresztül az óriási hóembert, ahogy felborította a viharos szél.
A kisszobából hírtelen babasírás hallatszott. Az anya éppen a fürdőszobában tett vett, de dolgát félretéve azonnal szaladt be kisfiához. Tisztába tette, megszoptatta. Elbűvölve nézte pici rózsás arcocskáját. Ahogy megsimogatta, a kis Bence ránézett és mosolygott. Az anya nagyon meglepődött hiszen még csak két hetes!
A gyerekek hiába várták apjukat, nem jött. Mindig újabb kifogást talált a további kintmaradásra, telefonjai pedig egyre ritkábbak...

A három gyerek továbbra is igyekezett jónak lenni több-kevesebb sikerrel. Igazán akkor sikerült nekik, mikor a szívük mélyén őszintén érezték a szeretetet. Múltkor az iskolából hazafelé jövet találkoztak a fájós lábú szomszéd nénivel, aki görnyedt háttal fáradtan cipelte szatyrát. Gerda szívből érezte, hogy nagyon jó segíteni, és melegség öntötte el a lelkét. Ez teljesen más érzés, mint a kötelesség, vagy mikor mások előtt akar jónak látszani. Az iskolában a szünetben pedig segített megcsinálni a házi feladatot Péternek, aki a hátsó padban ül kiközösítve egyedül és mindig piszkos a ruhája. Az osztálytársai persze csodálkoztak rajta, de nem azért tette, hogy felhívja magára a figyelmet, enélkül is sokan szeretik az osztályban, de vannak akik nem értik a tetteit, és csúfolják érte. De ő nem törődik velük, lepereg róla minden szavuk.
Itthon békesség és harmónia köszöntött a házra mióta nagymami itt van, apjuk pedig távol. - gondolta Gerda és hirtelen elszomorodott. Eszébe jutott Zsuzsi, akinek elváltak a szülei. A fél falu róluk beszélt...- De kinek mi köze hozzá? Már kiskorában sem viselte el a pletykát és az itélkezést mások felett. Honnan tudhatjuk, hogy más mit érez, és mi van a dolgok mélyén? - filozofált a kislány. A tizennégy éve ellenére ilyen bölcsen látta. Ahogy történtek a dolgok, egyre jobban érezte előre az eseményeket. Hasonlóan, mint amikor a hiányzó mozaikdarabok ellenére is kezd összeállni valahol a kép. Azt is látta, hogy apjuk Németországban marad. Az előzményekből... Nem tudott rá haragudni. Így talán mindenkinek jobb. Szerencsére a redőnyt és a vízcsapot meg tudja szerelni a szomszédból Józsi bácsi is, aki egy igazi ezermester. Cserébe a nagyi mindig visz neki a süteményből.
Vanda az ablaküvegen át nézte a szélben keringő hópelyheket és egyre inkább úgy érezte, mintha ő szállna felfelé és a hópelyhek lennének mozdulatlanok. Akaratlanul is eszébe jutott a fénygömb. Egyre tisztábban érezte, hogy nem álom volt, s mintha azóta másképp látna mindent. Néha olyan szeretetet érez a fák iránt is, hogy vékony kis karjával átöleli vastag törzsüket, de csak akkor, ha nem látja senki.
Roland örült, hogy végre nem ő a legkisebb a családban. A kis Bence mellett már igazi nagyfiúnak érezhette magát. Most is kisöccse körül sündörgött, és nézte a valószínűtlenül pici kezet és lábat, ahogy rúgkapált a hófehér kiságyban.
Ahogy múlt az idő a kis Bence is egyre értelmesebb lett. Alig volt még néhány hónapos, már szavakat kezdett kimondani, és mindig "beszélgetett" valakivel érthetetlen "babanyelven." Most is integet pici kezével, hogy pápá és az ablak felé néz.

Már elnyílott a hóvirág, sőt az orgona is, lassan újra itt a nyári szünet. Hogy rohan az idő! A kertben már néhány rózsa bontani kezdte szirmait pazar vörös, sárga és fehér színekben. Gerda ballagásának eljött az ideje. Ősztől már középiskolás. A legerősebb budapesti gimnáziumot választotta a család, mert a kislány szívből érzi, hogy orvos szeretne lenni, hogy segíteni tudjon a szenvedőkön. Valószínű, most is kitűnő lesz a bizonyítványa. Az egész család szépen felöltözött, virágokkal megpakolva indult ünnepelni. A ballagók énekelve mentek az osztálytermekben végig, mindenütt virágillat, búcsúzás, könnyek. Gerda hosszú kibontott hajával magas sarkú cipőjében már igazi nagylánynak látszott. Érezte, hogy ezután már sok minden meg fog változni. Kollégiumban fog lakni távol a testvéreitől, szüleitől és sok új feladat vár még rá...
Nagymami a meghatottságtól pityergett, anyja karján ülve a kis Bence nevetve integetett Gerda felé. Senki nem akarta elhinni, hogy még csak négy hónapos...
Különös gyerek volt. Csak akkor sírt mikor valami fájdalma volt. Bizonyos ételeket következetesen nem volt hajlandó megenni, és órákig el tudott játszani magában, sohasem unatkozott. Továbbra is mindig "beszélgetett" valakivel és integetett. Már fel tudott ülni, de "beszédét" még nem lehetett érteni.

Egyik nap, amikor a lányok a kör alakú hempergője mellett álltak alig hittek a szemüknek. A kis Bence meredten nézte a plüss maciját, felé nyújtotta kis kezét, és a maci anélkül hogy megfogta volna, lassan odakúszott mellé. Ezután a csöppség nagyokat rikoltozva kacagott...
- Ezt hogy csinálja? - nézett Vanda meghökkent arccal. Gerda megszólalni sem tudott. Hirtelen a díszpárna mozdult el a helyéről...
Ezek a "mutatványai" már rendszeresek voltak, de mindig csak akkor mikor a lányok voltak mellette. Mintha mások előtt titkolni akarná valamiért ezt a képességét.

Múltak a hónapok, lassan újra ősz lett. Gerda már a kollégiumban lakott, nélküle üres lett a ház. Különösen Vandának. Hiszen mindig mindent nővérével beszélt meg. Rengeteg apró titkot őriztek ők ketten. Néha azért tudtak egy kicsit csevegni telefonon, de az nem volt ugyanolyan.
Rolandot "nagyfiúsága" ellenére még körülvette a saját fantáziavilága, a repülő autókról, a csillagkapuról. A fénygömbről is az volt a meggyőződése, hogy egy csillagkapu egy másik világba. O pedig egy igazi harcos, aki a békéért és a jóságért harcol ezen a galaxison.
Egyik nap a kis Bence éppen az ebédjét várta etetőszékében, mikor anyja közelített felé tányérjával és kis kanalával. A kanál egyszercsak a kisfiú keze felé lebegett. Az anya annyira megdöbbent, hogy majdnem eldobta a tányért. Bence hangosan kacagott és tapsikolt.
Már mindenkinek "produkált" valamit a kisfiú, ha a csodálkozás nem is csökkent, de lassan hozzászokott mindenki. De néma titokban tartották a gyerek képességét tudván, hogy milyen pletykás ez a falu és mennyi rosszindulatú ember van.
Szerették volna, ha békében és nyugalomban nő fel a kisfiú szenzációhajhászok nélkül...

Az évek egyre múltak. Visszanézve a napok már csak röpke percnek tűnnek. A kertben egyre magasabbak lettek a fák, ágaikat minden télen zúzmara, tavasszal rügyek, nyáron lombok borították újra és újra a természet óramű pontosságú körforgásában. Már Vanda is kollégista lett, Gerda pedig az orvosi egyetemre felvételizett.
A kis Bence is már iskolás! Képességeiről továbbra is csak a családja tudott, még az iskolában is titokban tartotta egy ideig, míg nem jött rá, hogy sok gyereknek vannak hasonló képességei. Nagyon jószívű volt, sokan szerették mindenütt. Különösen, akik hozzá hasonlóak voltak. Az osztályban legtöbben olyanok voltak, mint egy kis angyal. Egészen addig, míg a tanárok nem voltak velük türelmetlenek és haragosak. Akkor teljesen öntörvényűvé és kezelhetetlenné váltak. Amikor elszabadultak az "indulatok" a kréták és a szivacsok, de még az osztálykönyv is a levegőben repkedett anélkül, hogy valaki hozzájuk nyúlt volna. Egyszer az iskolaigazgató is tanúja volt a "lehetetlen" viselkedésnek.
Ezek után ülést tartott az egész tanári kar az új generációról, az úgynevezett kristálygyerekekről. Belátták, hogy a hagyományos oktatási módszerekkel nem jutnak eredményre, reformokra van szükség.
Legfontosabb, hogy a tanárok őszintén szívből szeressék diákjaikat, mert erre a generációra a szeretet erejével lehet csak hatni. Az lehet itt tanár, aki valójában szereti a gyerekeket, mert ennek a generációnak hiperérzékeny "radarja" van arra, ha a felnőtt nem őszintén viselkedik velük.
Néhány hét alatt majdnem az egész tanári kart lecserélték, s az újakat is csak hosszú vizsgálódások eredménye után vették fel.

Már újra nyílt az orgona, és a balzsamos levegőből mélyeket lélegzett a négy gyerek a lemeno nap fényében. A két nagylány a kerti padon sugdolózott, a két fiú a hintaágyon lóbálta a lábát.
Gerda titokzatos arccal nézett Vandára mikor lement a nap és a fák egyre mélyebben hajladoztak az esti szélben, az árnyak megnyúltak a kerti ösvényen és a ház falán. Pont úgy, mint akkor régen. A kis Bence felállt és karját kitárva nézte az elsőként feljövő csillagokat az indigókékbe öltözött égen. Egyre jobban felgyorsult az árnyékok tánca, s végül már nem lehetett mást látni, csak egy forgó gömböt, mely egyre erősebben világított. Csak sokkal nagyobb volt, mint annak idején...
Bence intett a testvéreinek, akik néma megilletődéssel követték őt. A szívük körül hatalmas szereteterőt és energiát éreztek. A kert egyre kisebb lett, mégis tisztán látták a levelek finom erezetét, a távoli csillagok ezer színben sziporkáztak... A körülöttük egyre erősödő fényben megszámlálhatatlan sok árnyék járta egyre vadabb táncát s alakult át újabb fénygömbökké, melyek aztán tovább tágultak.
Később ott találták magukat az Univerzum közepén. Körülöttük a bolygókat és a csillagokat tisztán látták. A Szaturnusz gyűrűjét, a Jupiter tizenkét holdját. Egyszer csak a távoli apró csillagok közeledni kezdtek. Számtalan lebegő fénylény illant el körülöttük. Egyszer csak Gerda eddig soha nem érzett erősen szorító melegséget érzett a szíve körül. Egy fénylény őhozzá közelített. Szavak nélkül is érezték, hogy lélektársak. Tudta, hogy őt is ugyanilyen fénylénynek látják most. A két lélek összeért és hatalmas szereteterők szabadultak fel az Univerzum felé...
Vanda és Roland összenéztek. Szavak nélkül is értették, hogy mi történik. Lelkükben a Mindenség végtelen körforgását és harmóniáját érezték.

Később az öreg diófa alatt álltak, a felkelő nap vérvörös fényében. Mind a négyen tudták már, hogy egyszerre nem álmodhatják ugyanazt...

(Anikó)



A vendégek

A nappalit már teljesen elborította a cigarettafüst. Az asztalnál ültek a vendégek, és jóízűen beszélgettek, iszogattak, és közben vidáman fújták a füstkarikákat. A hatalmas szárnyas ablak nyitva volt résnyire, és a függönyt egyre magasabbra libbentette a feltámadó esti szél. Hirtelen friss esőszag is vegyült a szoba nikotinszagú nehéz levegőjébe.
Az asszony mélyet lélegzett. Jólesett neki a friss levegő, oda is ment az ablakhoz. Nemdohányzó lévén nem állhatta a dohányfüstöt. De a vendégekhez mégis udvariasnak kell lenni. "Kell"! De nem szerette ezt a szót! Miért is nem mondja meg nekik? Töprengett. Már előre látja lelki szemeivel, hogy ezután sértődötten felkerekednének és elmennének haza. Ezt ő nem akarja. Ragaszkodik a megszokott régi barátokhoz... őket legalább már ismeri. Ismeri? Vajon mennyire? Tudja, hogy Júlia és Péter cukor nélkül isszák a kávét, kizárólag cigaretta kiséretével... Gabi pedig rengeteg cukorral és tejszínnel... Júlia nagyon szeret főzni, legtöbbször ínyenc receptekről beszél, és új ruháiról, mert imád vásárolni, meg is teheti... Gabi legtöbbször ismerőseit beszéli ki. Most is éppen Gabi szerencsétlen kollélganőjén nevetett a társaság, aki "jódolgában" depressziós, pedig van két egészséges gyönyörű gyermeke és tökéletes mintaférje... Repkedtek az itélkezések a levegőben. Szóba került Ancika is, akit húsz év után hagyott ott gazember férje, kislányával egyedül, majd új életet kezdett új nővel egy másik városban...
Továbbá azokról is folyt az itélkezés, akik hosszú évek után kiléptek egy megszokott baráti társaságból, vagy biztos munkahelyüket adták fel egy bizonytalanabbért...
- Meg van bolondulva ez a világ! Valami lehet a levegőben...
- Úgy, ahogy mondod!
- Az asszony egyre távolabbról hallotta már a társaságot, a hangok egyre inkább egybemosódtak a feltámadó szél süvítésével. Hirtelen villámlott valahol távolabb, de nem csukta be az ablakot. Szerette a vihart nézni... Tekintete megpihent az utcán álló ecetfa kecses vonalain. Néhány elsárgult levél táncolva üdvözölte a közelgő őszt. Az ágak elegáns mozdulattal hajladoztak a feltámadó szélben. Az utcai lámpa fényudvarában hatalmas esőcseppek játszottak.
Hirtelen úgy érzett, mint kislány korában. Akkor is mindig nézte a vihart... Lelke most könnyű és tiszta...
Már gyermekkora óta tudja, hogy létezik valami felsőbb erő, amely irányítja ezt a csodálatos természetet. Hite nélkül már rég elveszett volna. Férje már a hatodik éve hagyta itt kisfiával egyedül. Kiment Görögországba a barátjával, s azóta sem hallotta a hírét. Soha sem felejti el azt a napot... Karácsonyeste volt. Kisfia már aludt rég. A gyertya is csonkig égett...
- Mondanom kell valamit...
- Mi a baj drágám? Olyan lehangolt vagy, még jobban, mint általában. Munkahelyi gondok?
- Nem, annál sokkal komolyabb... Nézd, eddig sem lehetett sok örömöd bennem. Nem vagyok jó apa sem igazán. Mindig hiányzott valami az életemből. Bennem volt az üresség... Nem tudtalak téged sem szeretni, nem voltam jó férjed sem... Ráébredtem, hogy miért. Tudod, én a saját nememhez vonzódok... Ne haragudj, hogy erre csak most jöttem rá...
Az asszony hirtelen úgy érezte, mintha csúszna ki lába alól a talaj. Le kellett ülnie. Ez még rosszabb, mintha egy másik nő miatt hagyná ott! Még megnézte kisfiát az ágyában, betakargatta, majd az ágyára roskadt. Felejthetetlen éjszaka volt... Férje csomagolt, és hajnalban már indult is a reptérre. Szinte alig búcsúzott. Kisfiát sem nézte meg utoljára...
Azóta sem hallott róla, még a hivatalos válás sem történt meg. Mindezt mély titokban őrzi. Senki sem tudja őrajta kívül. Azt is titokban tartja, hogy hisz a felsőbb erőkben...
Egyszer csak úgy érezte, mintha egészen kicsire zsugorodott volna a világ. Minden olyan tökéletes harmóniában állt egymással. A vihar, a kecsesen hajladozó ecetfa, a szélben keringő arany színű falevelek... a fehér szélű felhők közt bujkáló hold...
Már nem érzett haragot, megvetést. Minden úgy jó ahogy történt. Végső soron férje mellett ő is ürességet érzett... Nem volt bennük semmi közös... Kezdte egyre tisztábban látni az összefüggéseket...
Egyszer csak kisfia hangját hallotta:
- Anyu, minek örülsz úgy?
- Mindennek! És neked is! - Mondta boldogan, és magához ölelte kisfiát.
A vendégek még mindig az asztalnál fújták a füstkarikákat, iszogattak, beszélgettek, mintha egy mindentől független odavetített hologramos kép lenne az egész. Egy film, amit csak néz az ember...

(Anikó)











vissza a nyitóoldalra

for sale:
A Maglódi Nagyhídnál
12000m2-es terület ...
bővebben ✈








www.lelekfogado.hu





www.reikitanar.gportal.hu





Bácskai Juli
www.pszichoszinhaz.hu





www.aura-soma.hu





www.tuzmadartaltos.hu





www.angyalierintes.hu














































www.lelekfogado.hu




























www.reikitanar.gportal.hu



































Bácskai Juli

www.pszichoszinhaz.hu

































































http://www.aura-soma.hu


























































www.tuzmadartaltos.hu
































































www.angyalierintes.hu



















































www.lelekfogado.hu










































Bácskai Juli

www.pszichoszinhaz.hu





















































http://www.aura-soma.hu


























































www.tuzmadartaltos.hu


























































www.angyalierintes.hu






























































www.lelekfogado.hu


























































Bácskai Juli

www.pszichoszinhaz.hu

































































http://www.aura-soma.hu


























































www.tuzmadartaltos.hu
































































www.angyalierintes.hu































www.lelekfogado.hu


























































Bácskai Juli

www.pszichoszinhaz.hu





















































http://www.aura-soma.hu